Fenn ül már az égi kántor. Zúzos, jeges glóriája rácsúszik a homlokára, keze billentyűkön táncol, lába ráfagy a pedálra, de lelkében öröm lángol, azzal tekint utoljára ránk, az itthagyott világra, télből tavaszt így varázsol, angyalt, ó, a kisleányból és bűnbánót a vagányból, ahogy Isten prédikálja, úgy zendít rá a zsoltárra, szivárványon orgonálja azt, hogy itt élsz, nem akárhol, elvágyódnod mindhiába, innen soha nem szökhetsz meg, itt hűségnek, szeretetnek nincs kottája, nincs szabálya, csak ahogy az ember érzi, csak ahogy a szív diktálja: Illés Lajos égi kántort Magyarország visszavárja.
2007.01.30.
Tizenkét éve, 2007. január 29-én hunyt el Illés Lajos. Rá emlékezem e vers újraközlésével.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
