A PALÓCFÖLD 2018. decemberi számában jelent meg Jóna Dáviddal való versbeszélgetésem.
SZOKOLAY ZOLTÁN
Ne itt keresd
Természetes halál márpedig,
vedd tudomásul, itt nem létezik.
Aki meghalt, azt mind megölték,
kit így, kit úgy: fondorlatos
erők beszívták, bedarálták,
mérget juttattak életébe,
játszmás ügyekbe kényszerítve
ráhurkolódtak gyilkos akciók,
rejtett szálakból pontosan szőtt
hálóban verdesett az élete.
Aki itt meghal, rögtön elveszíti
nevét, tetteit, alkotásait.
Irományai tűzbe vetve,
kedvenc tárgyai elenyésznek,
térben, időben nincs nyoma,
s hogy létezett-e valaha,
arról is azok döntenek,
akik titokban, észrevétlen
kioltották az életét.
Aki meghalt, ne itt keresd.
Se könyvekben, se fémlemezeken
nem őrzi őt a világegyetem.
Aki meghalt, szeretett téged,
ne őrizz róla hangot, képet,
soha ne várd, hogy hallod, látod,
s magadban akkor megtalálod.
JÓNA DÁVID
Ne feszegesd
a halál okát, ezernyi lehet,
szelektív az emberemlékezet,
és nem számít, hány vakond túrja fel a gátat,
nincs se bűnbánat, se bűnbocsánat,
ahogy kegyelem sincs,
sem igazság, mit várnál,
nincsenek tanúk a lélekgyilkosságnál,
nincs elkövető, csak áldozat,
a való rémálma gyötri korosztályodat
túlélni csak igaz alkotásokkal lehet,
az győzi le majd a plüsspingvineket,
a fájóan gyatra középszerű nyavalyásokat,
ne félj, nem ők döntik, kit üt el a vonat…
ne feszegesd, nem éri meg,
mérgeddel az ő meccsüket játszod,
s ha szemet hunysz mindezek felett,
az segít majd látnod.
jobban írsz annál, akitől tartasz,
előny Nálad, viseld el, hogy az nem szeret,
és ne feszegesd a halál okát:
több mint ezernyi lehet. |
