NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete
Legutóbbi olvasó: 2024-04-15 16:43 Összes olvasás: 13128| 41. | [tulajdonos]: Most megfeszült | 2018-11-02 08:15 |
Most megfeszült
--- és átszakadt. Két szó között.
Ahol eleve vékonyabb volt.
Lélegzetvételt sejtető
háttérzaj, finom zizegés.
Ott szakadt át. Nem számít már,
hogy melyik szónál. Talán annál
amelyik téged, engem említ,
vagy a mellékes körülmények
mentségként sorolt szövedéke
nem bírta tovább már a belső
nyomást, és – mit vétettünk? – kérded,
hogy dőlt, kizúdult minden ott, azon
az egyre táguló nyíláson: jelsorok,
vad áldozatok, szende gyilkosok.
Zászlók, vér, vád és bűntudat.
Ahogy most lassan időrendbe
rakosgatod, mikor, ki, mit, hogyan,
miért és mihez képest. Egymagad.
Én meg emitt, egy szegletkő alatt.
Hogy összerakd a széthullt századot,
kell hozzá minden pillanat.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
