NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 23:05 Összes olvasás: 1314539. | [tulajdonos]: Körbejár a tű | 2018-10-29 11:27 | KÖRBEJÁR A TŰ
ad notam: Buda Ferenc: Korommezőkön
Korommezőkön vágtat a vonat, bolygópusztító tarlóégetés, előttünk járt a Gonosz tegnap és eltüntette az állomásokat, már az sem számít, meddig szól jegyem, csattog velünk a vastörténelem, s hogy látni véljek szemaforokat, szemem a csillagok közt válogat.
Szemem a csillagok közt válogat, arcok rezegnek sínpárunk alatt, öreg katonák, obsituk kitelt, hajléktalanok, nem kaptak hitelt, hurokba tévedt, lengő jámbor lények, és költők, szájuk szélén a sűrű ének sötéten kanyargó véres dallam, hegyes kövekként lágyra tört talajban.
Hegyes kövekként lágyra tört talajban várják a mezítlábas Istent őseink, nem nyugszanak, időtlen rend szerint feküsznek élve, s fényalagutak gyúlnak szemükből, jelzik az utat. Nyílt pályán állt meg ma is a vonat, gyalog megyek, sorsom vas-súlya rajtam, s a hónapok nyomát sajogja talpam.
A hónapok nyomát sajogja talpam az átgyalogolt évtizedekét, mert nem tudhatom, elnyel a sötét, hogy megérkezni hová is akartam, s a nyílegyenes vakvágányok mentén zarándokolva élek, jó keresztény, viszem elárvult mindenségemet, mert mód egyébre nincs (nem is lehet).
S mert mód egyébre nincs, nem is lehet, tegye az ember bárhová az X-ét, minden papír a tűzben hamvad el, íródhat bármibe bármivel a jel, a kőlapokat barbárok törik szét, a számítógép merevlemezét kiüríti a parancs, hogy DELETE… az agykéregbe vésem versemet.
Az agykéregbe vésem versemet, mert mód egyébre nincs, nem is lehet, s a hónapok nyomát sajogja talpam, hegyes kövekként lágyra tört talajban. Öreg korongon körbejár a tű, a hangraforgó örök életű, szemem a csillagok közt válogat, korommezőkön vágtat a vonat.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|