NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 06:37 Összes olvasás: 13149| 38. | [tulajdonos]: A híd alól | 2018-10-29 02:43 |
A híd alól
Az Einstein-Rosen híd alatt
takar a térből egy darab
nincs több mérhető pillanat
a csillagőrség elhalad
lassítom lélegzetemet
ügyelnem kell hogy ne legyek
se látható se hallható
se köthető se oldható
az Einstein-Rosen híd alatt
számolgatom a társakat
tátott lélekkel szállnak át
mint kihajított rongybabák
üresen kívül és belül
mert egyedül mert egyedül
testük hullajtva tűnnek el
a kvantumhab mindent benyel
féreglyukon átkergetett
bűnös-bűntelen lelkeket
szerelmek robbanásait
s a történelem árnyait
és vissza többé nincsen út
annak aki most belehullt
annak sose lesz másik part
annak lelke is belehalt
mert egyedül mert egyedül
túlélni sosem sikerül
Lapulok rejtem magamat
el ne kapjon az áradat
mert én majd veled csak veled
mert én sehová nélküled
mert amíg éltem vártalak
az Einstein-Rosen híd alatt
csak eltűntél de jössz te még
majd rám találsz adná az ég
majd átölellek mielőtt
hódítanánk új téridőt
összeérünk felvillanunk
egymáshoz olvasztjuk magunk
együtt győzzük le nem vitás
a zsarnok szingularitást
mi együtt jutunk át oda
és az lesz kettőnk otthona
A puha csend bebugyolál
csak szeretet van nincs halál
és csak e vers zenéje szól
az Einstein-Rosen híd alól
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
