NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 08:06 Összes olvasás: 31817| 195. | [tulajdonos]: jegyzetdarabkák | 2018-11-11 17:13 |
jegyzetdarabkák
**
A sokszögletű hol-volt-hol-nem-volt birodalmon, de még az üveghegyen is túl, van ám egy másik ország. Nem olyan, mint a miénk, ahol mind egyenlőek vagyunk, hanem olyan, mint amit egy hatalmas tárcsával vízszintesen kettévágtak. Abban az országban, tőlünk annyira távol, hogy már elképzelni se tudjuk, fönt a jó föntiek, lent meg a hadd ne mondjam milyen lentiek élnek. Középen pedig a tárcsa.
A föntiek nyugodtan elmondhatják magukról és egymásról, hogy ők igazán a békességre és a minőségre törekednek. Bezzeg a lentiek! Azok folyton békétlenkednek, mert föntiek akarnak lenni. Ráadásul szakmailag is nullák – a föntiek szerint. Néhány fönti olykor elmerészkedik a tárcsa széléig, áthajol, kesztyűbe rejtett két ujjával kiemel egy-egy lentit a tömegből, tenyerére veszi, nézegeti, milyen cuki. Aztán visszaejti eredeti közegébe, mondván, jobb lesz ott lent neki.
A föntiek szeretik a ragasztót. Önmagukat előszeretettel ragasztják az éghez, a lentieket meg a földhöz. Utóbbiak már ezt a helyzetet is annyira megkedvelték, hogy ők maguk nevezik magukat földhözragadtaknak. Ez persze csak egy metafora.
Előfordulhat, hogy egy hatalmas kéz megrázza az egész gömböt, aztán fordítva teszi vissza a helyére.
Az ott lakók mindig valami Deus ex machina megoldásban reménykednek.
**
Az úgynevezett rendszerváltozás idején a Parlament két különböző oldalán ültünk X-szel. Látszólag én a kormányzati oldalon, ő az ellenzékin, a tényleges hatalmi viszonyok azonban ezzel ellentétesek voltak. Jószándékú gesztusként vittem neki ajándékba egy dedikált példányt a könyvemből. Megköszönte és elfogadta. Egy héttel később hozta az ő könyvét és megvetette velem. Nem volt apróm, neki se, ezért fölfelé kerekítve adott vissza.
**
Ismerősöm kislánya úszóedzésre jár. Egyik alkalommal háziversenyt hirdettek, amit annak rendje-módja szerint megnyert: elsőnek ért a célba. Ő lepődött meg a legjobban, amikor nem hirdették ki győztesnek, de még másodiknak, sőt hetediknek se. Mivel a szélső pályán úszott, azt hitték, ő nem versenyző, hanem csak fürdővendég. Utólag legalábbis ezt mondták. A kislány sírt. Többé nem akar úszóedzésre járni.
**
Ahol nem látnak szívesen, oda ne menj – mondogatta bognármester nagyapám. – Úgy érted, Papa, hogy ne törekedjek a jóra? – Honnan tudod te, mi a jó? – replikázott.
Telente léket vágott a befagyott Gyopáros tavon, s megfürdött a cimborájával, aki – mint utóbb kiderítettük, Ratkó József költő édesapja volt.
A fürdés, az jó volt. A vitézkedés után általában mindketten megfáztak, s köhögtek, szipogtak hetekig.
**
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
