NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 18:12 Összes olvasás: 31838Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | Szokolay Z.: köszönet | 2017-07-23 20:23 | Kedves Vezsenyi Ildikó és Czékmány Sándor!
Köszönöm a jókívánságokat!
Kedves Sándor!
Nem szívritmusa-szabályozóról van szó, a suta szójátékom vezethetett félre. Békét akartam volna teremteni, erre szolgált a pacemakerből kifacsart peace-maker szó.
A kórházban extrém laboreredmények okát próbálják tisztázni, áttéteket keresnek egy három évvel ezelőtti nagy műtét nyomán. Nem vagyok életveszélyben, avagy ha igen, nem egészségi okokból.
Lesz nálam egy tablet, de a dokkot nem szívesen keresem fel. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | Czékmány Sándor: jókívánság | 2017-07-22 11:00 | Zoltán, tiszta szívből kívánok jobbulást, és remélem, sikerült ritmusszabályzót szerezned (próbáld ilyenkor a rosszakat felejteni, és a jó emlékeidet összeszedni, tudom, hogy nehéz, de ritmusproblémák esetén semmiképp sem tanácsos olyan leveleket olvasni, amiket "pultalól" mutogatnak. A mából csak annyi érdekeljen, hogy minél előbb szedd össze magad, aztán majd kicsit, ha lesz hozzá kedved, és megfelelő mennyiségű egészségtartalékod, felraksz ezt-azt, és mosolyogva elbeszélgethetünk az élet értelméről
Mégegyszer: sok sikert és erőt a gyógyulásodhoz!
Tisztelettel
Sándor
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | [tulajdonos]: életjel | 2017-07-20 00:16 | Csak életjelet adok a napló látogatójának.
Nagyon rosszul voltam egész nap, arra se jutott erőm, hogy a megírt jegyzeteimet kiegészítve feltegyem ide.
A dokk (és a magam) történetének folytatása így későbbre marad.
Talán a jövő hétre, nem tudom.
Hamarosan a kecskeméti kórház lakója leszek.
Nem adom azonban olcsón a bőröm.
Tudom, ezzel nem mindenkinek okozok örömet.
Egyik pályatársam, kit olykor még a barátomnak is hittem, levélben fejtette ki, hogy lezárulhatna már végre az életem. Magyarán: dögöljek meg.
A levél ugyan nem nekem szól, de rólam, s a címzettje megmutatta.
Erről is írnom kellene még.
Legyetek bátrak, amíg újra jelentkezem, szeressétek azokat a költőket is, akiket manapság nem divat szeretni! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | Czé: ismétlés | [tulajdonos]: ismétlés | 2017-07-13 16:02 | Zoltán, mindaz, amit itt leírtál, dokk-történet. A felsorolt szerzők és verseik Jónás Tamás 2008-as ámokfutása során tűntek el az adatbázisból. Tény, hogy akkortájt illetve Korányi főszerkesztőségének kezdetén felerősödtek a "troll-hangok", és ezt azért zárójeleztem, mert nem csak a valódi trollkodók, de mindazok, akiknek ellenvéleménye volt bizonyos kérdésekben, könnyen trollá lettek kikiáltva, ip-címe letiltva, dokkról törölve, majd egy idő után visszaengedve. Aztán, ahogy csillapodtak a viharok, volt aki tisztalappal kezdett, volt aki visszakapta korábbi dokk-életét, feltöltött és elbírált verseit is. Ezekben az "eseményekben" érintettek voltak elég sokan, köztük Te is, Zoltán, illetve a Korányi- és a mostani Szerkesztőség tagjai közül is néhányan. Matyi például net-kávézóból net-kávézóba járva harcolt az akkori dokk-rendszerrel és JóTommal. Ez tény. Akkoriban, Zoltán, Te is ámokfutóvá váltál, társakat toborozva magad mellé, és trollkodtatok keményen. A jelenlegi szerkesztőség csak a beküldött versek minősége alapján dönt, szinte teljesen kizárt, hogy világnézeti alapon tegye (ha kicsit is ismered az írásaikat, erre magad is rájössz:-)) Szabadon nyilváníthatunk véleményt, de arra vigyázzunk, hogy ne gázoljunk bele mások hitébe, magánéletébe. Nos, ez az, amit mindenkitől kérünk, és ez az, ami számunkra is kötelező vállalás, még akkor is, ha időnkét rohadt nehéz betartani:-))
| |
| 7. | [tulajdonos]: peace-maker | 2017-07-13 08:19 | Hogy mi lehetett a bűnöm az előző, 2017.07.05-i naplójegyzet közlésével, csak találgatni tudom.
Hogy 2008. márciusában egy éjjel Csoóri Sándor, Csukás István, Kányádi Sándor, Tornai József, Utassy József verseit törölték a dokkról, az tény.
Hogy Kántor Péter, Kemény István, Marno János, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Szabó T. Anna és mások verseit nem törölték, sem akkor, sem azóta (hála Istennek!), az is tény.
Hogy utóbbiak a Szépírók Társaságához tartoznak és balliberális beállítottságúak, az is tény.
Emiatt tehát nem törölhették.
Hogy a mostani dokk engem egyre inkább a 2010 előttire emlékeztet, az vélemény. Nem tudtam, hogy nem lehet kimondani. Konkrétan nem a szerkesztőség egészének munkájára gondoltam, hanem egyes szerkesztőkére, akik – hadd legyek udvarias – nagyon más értékrendet követnek, mint a többség. Eszem ágában se volt ellentéteket szítani, csak azt reméltem, hogy a versírás szabadsága érvényesülhet és abba a Nagy László-i, Csoóri Sándor-i hagyományok követése is beleférhet.
Nem szóltam személyes kapcsolatokról, magánéleti elkötelezettségekről. Ezt utólag magyarázta bele az egyik nagytekintélyű szerző. Ám erről legközelebb.
Peace.
Van valakinek egy peace-maker-e?
| |
| 6. | [tulajdonos]: ismétlés | 2017-07-13 08:06 | Szerdánként, kávé helyett benézek a Dokkra.
Mától fogva hagyok egy-két naplójegyzetet is.
Szokolay Zoltán a nevem.
2017.07.05.
2004 tavasza volt. Pécelen dolgoztam. A Ráday-kastély előtt egy idős férfi szólított meg:
- Te az a Szokolay Zoltán vagy, aki verseket írt?
Lebuktam. Kénytelen voltam bevallani.
- Olvastalak, még a 70-es, 80-as években. Kimásoltam az újságokból a verseidet. Mutass az újabbakból! Mostanában miért nem publikálsz?
Így kezdődött. Újra.
A férfi bejött az irodámba, én gyanútlanul átadtam neki néhány verset, melyekből az egyik hamarosan a dokkon landolt, akkor még a tudtom nélkül.
Megnéztem. Tetszett a dokk.hu. Nyitott műhelynek véltem, melyben minden irányzat megfér.
Boldog voltam, hogy ide tartozom.
Akkor még nem láttam a baljós jeleket. Nem gondoltam, hogy itt is tűzzel-vassal irtani fogják azt a költészetet, amely az ízlésvilágomnak leginkább megfelel.
Az akkoriban feltett verseim nincsenek már az adatbázisban. Egy vérengző éjszakán kitörölte valaki mindet. Mint ahogy Csoóri Sándor, Csukás István, Kányádi Sándor, Tornai József, Utassy József verseit is. 2008. márciusában őket is eltüntették a dokkról. Nem tartozhattak bele a magyar költészet legnagyobb adatbázisába.
Ám nehogy azt higgyük, hogy az életkoruk vagy az elismertségük miatt kellett kihullaniuk. Bertók László, Kántor Péter, Kemény István, Kovács András Ferenc, László Noémi, Marno János, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Petõcz András, Rapai Ágnes, Szabó T. Anna, Székely Magda, Szijj Ferenc, Takács Zsuzsa, Tolnai Ottó, Várady Szabolcs mind maradhatott a híres-neves poéták közül. Hogy mi a közös bennük? Õk a Szépírók Társasága tagjai. Ezt most bővebben nem szeretném kifejteni, de annyi mára már világos, hogy az úgynevezett szépírók zöme Magyarország helyét más kultúrkörben képzeli el, mint a kiebrudaltak. Más szellemi áramlatok alárendeltjeként, múltunkat és jelenünket másképp értelmezve.
2010 előtt olykor bizony jót mulattam azon is, ahogyan egy-egy versemet a feltöltés után órákon belül hajították a múlandokk-ba, majd miután félévet vártam, feltettem ugyanazt a szöveget más néven és maradandokk lett. Egyik-másik még ma is fenn van. Meg kellett értenem, hogy esetemben nem a versek minősége számít, hanem a szerző neve.
Azon tehát nem csodálkoztam, hogy nem jutok a maradandokk-ba. Mindez csak Korányi Mátyás főszerkesztősége idején (2010-2015) változott meg. Matyi nyitott és tisztességes ember. Ezúton is köszönöm minden segítségét!
Sok vita emlékezetes maradt. Felidézésükkel sebeket tépnék fel, nem teszem. A magyar irodalom végzetes, önpusztító megosztottsága itt is érvényesült. Salamon Konrád nemrég megjelent könyve ad e jelenség eszmetörténeti hátteréről pontos képet.
A mostani dokk engem egyre inkább a 2010 előttire emlékeztet. Arra a korszakra, amikor a padlóra hugyozás, a rombolás, az anyanyelvi és poétikai ismeretekre való nagy ívben szarás volt a legfőbb esztétikai mérce.
Az igényes, bölcs, kiegyensúlyozott szerkesztők, mint például B. Tóth Klári, Czékmány Sándor, Karaffa Gyula, Standovár Ágota, Széll Zsófia sajnos nem tudják ezt a tendenciát ellensúlyozni. Pedig ők vannak többen, hiszen majdnem mindenkit felsorolhattam volna a csapatból.
Ám erről talán legközelebb, egy másik szerdán, ha életben lesz még ez a napló.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5. | tulajdonos: válaszok | 2017-07-13 08:03 | Köszönöm, weinberger (úgy is, mint Cavinton) :-)
Egy hét valóban hosszú annak, aki úgy pörög, mint Te.
Számomra mostanában egybefolyik az idő.
Az "egyhetes" szabályt azért kényszerítem magamra, mert nem tudnám higgadtan nézni a dokk mélységeit, ha naponta jönnék.
Köszönöm, Ildikó, nekem is megvan a szöveg, talán csak néhány szót rontottam rajta online.
Köszönöm, Krisztina, akaratlanul is megfogadtam a tanácsot, este annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam már visszajönni.
Most a saját szabályom megszegve pótlom, aztán jövő szerdáig megint csendben maradok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Mórotz Krisztina: aludj! | 2017-07-12 22:34 | | Pihenj inkább. Délelőtt kórház, délután meg harcolsz a dokk demokrácijáért? Egy lónak sok lenne! :) Mórotz Krisztina voltam. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | Vezsenyi Ildikó: mentett | 2017-07-12 16:59 |
Kedves Zoltán!
Nekem meg van, megőriztem a múltkori bejegyezést, a technika angyala által.
Üdvözlettel:
Ildikó
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
