Szeszélyes: ..mintha ott lennék megint..:(

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 3 órája
Farkas György 4 órája
Cservinka Dávid 6 órája
Filip Tamás 15 órája
Tóth János Janus 16 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 órája
Gyurcsi 1 órája
Jószándékú párbeszélgetés 3 órája
A vádlottak padján 3 órája
A fény nem publikus 4 órája
Hetedíziglen 16 órája
az univerzum szélén 16 órája
Bátai Tibor 19 órája
négysorosok 23 órája
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szeszélyes
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 14:13 Összes olvasás: 10401

Korábbi hozzászólások:  
24. [tulajdonos]: ..mintha ott lennék megint..:(2017-11-13 20:23

Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!

Már gyermekkora óta szeretett énekelni. Kórustag volt éveken át. Amatőr szinten művelte, amolyan igazi hobbi volt ez a számára. Később a tanulás, a munka, s nem kevésbé a család minden idejét lekötötte. Csak ácsingózott a dalok után. Azután elrohantak az évek. Gyerekek felnőttek, a munkának is vége lett... Úgy gondolta egy infarktus után, itt az ideje, hogy ismét magára is gondoljon.

Valami hiányzott az életéből. Valami, amihez nem kell pénz, protekció, s egyéb. Egy kis együtt dalolásra vágyott. Nem akart ő nagy szólista lenni. De hiányzott valami a múltból : egy kis izgalom, együtt sírás, együtt nevetés.. Talán csak néhány picinyke dal erejéig a siker bizsergető érzése.

Talált egy kórust. Olyan kedveset, meleget.
Voltak benne kisebb és nagyobb tehetségek.
Nem kérdeztek tőle semmit, csak hagyták had daloljon kedvére.
Nem is sejtették milyen örömöt ébresztettek ezzel benne.
Segítették egymást biztató szavakkal, s ha kellett elhangzott gyakran kritika is. Mindkettőnek örült, hiszen csak így tanulhat, fejlődhet az ember.

Örült, hogy tagja lett ennek a csapatnak, ahol azt tehette, amit szeret, s elleshetett kis fortélyokat, előadhatott újabb és újabb dalokat. Csodálhatta a nagyok előadását. Olyan jó - gondolta -, hogy itt mindenki az éneklés öröméért egy csapat!

Kis naiv ..

Egyik nap korábban ért a próbára, s nem a zeneterembe ment egyenest, hanem a mellette lévő egyik kisterembe. Ott a nagy hangzavarból nem tudta sokáig kivenni mi történhetett.
Figyelt, s egyre inkább utolérte valami szomorú érzés, ahogy tudatáig hatolt : Itt sincs másként! Marakodnak, civakodnak kicsik és nagyok.

Minél többször nyitotta ki azt az ajtót, amelyik a kisterembe nyílt, annál inkább szomorúbb lett a szíve, s egyre kevésbé lelkesen kezdett újabb énekekbe. Fájt, hogy amíg a koncerteken olyan szépen szólt némelyik ének, egy-két szólista olyan szépen dalolt, egyesek agya már azon járt csak, hogy a másikba ahol tud belerúg..

Nem értette, mi áll az egész mögött, csak sejtése volt róla. Tenni ellene, de mint kezdő - minden előzményt nem tudó, csak éppen sejtő - kórista nem tudott, s nem is akart.

Az öröme lassan cserbenhagyta, s nem érzett mást csak fájdalmas csalódást.
- Olyan jó volt, s jó lenne együtt! Talán, ha kihagyja a kistermi próbákat ezután...

Amíg ezt gondolta csak hagyta, hogy a kottalapon végig folyjon a könnye, miközben a fejében csak két mondat zakatolt:

"- Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!"
- Tudom, fiam. De most csak ilyenre jut..


(Az idézetet Szabédi alias Székely Lászlótól - erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, műkedvelő - kölcsönöztem. Az írás egy azóta már megszűnt internetes közösségi oldal - Virtus - személyemre - is - gyakorolt hatására született.)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus