NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 13:23 Összes olvasás: 76788570. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-08-26 20:57 |
Randevú (Szerelmünk Sírja)
Felkértél egy táncra, még egy utolsóra, karodban tartottál, míg ütött az óra... sejtettük már akkor: csak nekünk dúdolja vég-keringőjét az éj, mintha hajszolna,
űzne valahová, ahol megmaradhat e csodás érzésünk, s az Élet sem faggat ezután, hogy eddig miért fakadt harmat két orcánk bíborán; letörli és hallgat.
Szótlanság köpenye vállunkra borítva. Ennyit kértünk Tőled a reánk mért kínra. Megtetted Istenem, ez Szerelmünk Sírja; látogatjuk sűrűn, s a Hold világít ma.
Ismét táncolhatunk, kacagunk mindenen, (jóllakhattam Véled, csókjaid megettem; hoztunk virágokat...én neked, te nekem) de rettent a hajnal, búcsút kell intenem.
Várj egy mókás felhőn, oda váltom jegyem.
(Sztancsik Éva L. - 2014. november / 2018. augusztus) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!