NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 15:32 Összes olvasás: 77116552. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-05-13 15:27 |
Légvár alatt
Fáj már szorítani azt, ami nem enyém, sajog a tenyerem, zsibbadnak ujjaim - engedlek, légy szabad múltidő kebelén, bár, pengethetsz kicsit érzésem húrjain.
Játszd el búcsúzóul kedves, szép dalomat, amelyre hosszasan, ölelőn táncoltunk - (most újból éjfél van, emléked csalogat) reggelre azonban el fog fogyni Holdunk.
Lezuhan, mint akkor... elgurul távolra... egymásé mi ketten nem lehettünk soha. Életet próbáltunk, s míg a Sors cáfolta - a tetszhalott elhunyt, rádőlt a temploma.
(Sztancsik Éva L. - 2018. május) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!