NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 15:49 Összes olvasás: 76792509. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-10-06 19:09 |
Időmarás
Észre sem vettél. Én nagyon láttalak. Csukott szemem ablakán át kiesett az idő, omlottak a bezártság-falak.
Ott álltál háttal közös életünknek, hajadból vagány jövőkócok csüngtek - annyira annyira vágytam kifésülni mindet, s közéfonni saját tincseimet... Ám egyszer eltűntél. Hirtelen minden időt zsebre tettél - és biztosan (ahogyan ismerlek) szerteszét engedted valahol, akárhol, ahol... pirosak a rétek és fehérek az éjek és a szavak nefelejcs- kékek, ott... ahol nekem sosem volt, sosem lesz helyem.
És én azóta keresem azt a néhány percem, amikor megálltak az órák - temiattad bennem.
(Sztancsik Éva L. - 2017. október) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!