NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 02:07 Összes olvasás: 77054498. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-29 17:55 |
Az 57. nyáron
Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás; mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás - ha magamba nézek, ugyan mennyit látok? Jaj, áldás voltam-e vagy borzasztó átok?
.....
Elvarratlan szálak, félbetépett szavak... tobzódó érzelmek - gyűrődött az anyag - közhely-e a jóság, s egyértelmű vajon? Aki bennem lakik, azt én megcsalhatom?
Ha szerettek tegnap, holnap felednek-e? Mekkora a szívünk emlék (mű) szeglete? Befér abba minden vagy az agy szelektál? Ahol ő főnök lett, ott érzést nem herdál?
(Méltánytalan lélek bizonytalan, torpan... ahol eddig ivott, most pusztulhat szomjan - nem tudja mit tegyen, hosszú volt az útja... s talán vége is lesz, mielőtt ocsúdna.)
Mindenütt gondolat, szédül a fej tőle, néhány hitvány mondat kisül majd belőle - hiszen a száj mozog, fecseg össze-vissza; még akkor is beszél, amikor nincs nyitva.
.....
Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás; mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás - magam köré nézve, ugyan mennyit látok? Halld, áldást pengetnek húrtalan gitárok.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!