NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 06:13 Összes olvasás: 77109497. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-23 20:25 |
A Bősz Szél Monológja
Kiszakít a Bősz Szél egy fodros darabot az égből és feléd nyújtja, kék halomba'...
"nézd, távlatot adok neked; legyen foltja rongyos vágyaidnak, amiktől nem láttad legszentebb álmaid a múlt-fergetegben; mégis úgy álltál ott, a káosz közepén, mint a zűrzavarból született jövevény, eltökélt voltál és kemény. Irigyeltem.
.....
Vétkesnek hittelek. Ma azt kérem, vedd el, szelídítsd magadhoz vadóc reménységem - Nap hajából téptem. Beteges, vérzékeny a nyár... vörös bőrét éles karmom marta.
.....
Talán nem kell ez már? Sorsod leterített? Megelégszel vaksi, pislákoló fénnyel? Ahogy a Hold mögé bújó csillag kémlel? Hervadt lélekvirág, ez lettél, látom én. Aki elültetett... nem jár már e kertben. Alig van itt mozgás, csak szélforgó pörög - meg-megfújom néha, hogyha erre jövök... Bokrok közt hintaszék riadt szúja nyüszít."
Kiszakít a bősz szél egy fodros darabot az égből, s ... Holnapot vajúdik karodba.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!