kihalt néma táj kiszáradt tenger mindenütt homokot kavar a szél a forróság rögöket morzsol ölelkező sziklákra omlik az ég alatta egy hontalan keresi a reményt bejárta már érte a föld sok szegletét de hiábavaló volt minden lépte révbe eddig sehol sem ért
sors-koptatta idővel a vállán testét gyilkos hőség hajtja fejében egyre kattog ne állj meg menj tovább feladni ne akarjad
hangokat hall csak menj menj ennyi nem elég s húzza tovább élete összes semmijét
* hangokat hall csak menj menj több kell ez nem elég s kínnal keresi tovább az elveszett reményt
* de víz nélkül hová tartasz merre mégy te szegény a kanyonban nem vár hűs csepp csak két száraz öreg fa eseng esőért az ég felé
de víz nélkül hová tartasz merre mégy te szegény a kanyonban nem vár egy hűs csepp s a két száraz öreg fa is hiába fordul esőért az ég felé
* torka kiszárad panasza csontjába ég homokba markol keze térde megroggyan az út véget ért
de mire a kanyon ébred az enyhe szél mégis arcára teríti lepelnek a haldokló reményt Fotó: Brano Zene: Brendan Perry
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
