Párnádba bújt a szó, amolyan biztató. Odakint fény szitált, kertedbe csillag szállt. Hajadba túrt a Hold, sarlóján hintaló. Fakó a képzelet, ha nem érzékeled: így érez mind, aki boldog gyerek.
A parton hársfasor, szelíden átkarol. Hozzád indul a szó, lelkeden elnyúló. Amíg megérkezem, magadtól kérdezed: együtt leszel velem örök gyerek?
Sátrat húz ránk az éj, nem zargat lámpafény. Feketét ölt a csend, kezeden elpihen. Benned nem kétkedem, csak érted vétkezem, de mint a pillangó szárnyal a biztató: együtt még szép lehet mind, ami lesz.
egy anya évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kisebbik lányát. ha jól emlékszem a huszat sem érte meg. a férje már korábban meghalt. az asszony, aki varrónő volt, sokáig nagyobbik lányával élt együtt, aki iskolái befejezése után önálló életet kezdett, miközben az asszonynak egy élettársi kapcsolata is zátonyra futott. ezek után a korábbi súlyos betegségei mellé még depresszió is társult. mindezek a tragédiák a külső szemlélő elől rejtve maradtak. csak azon kevesek tudtak róla, akiket bizalmába fogadott. egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan voltunk...a környezete felé egy mindenkihez kedves, mindenki baját meghallgató, segítőkész és mosolygós ember látszatát keltette. a problémáit elrejtette, miközben tucat kuncsaft lelki támasza is volt, nem csak ügyes kezű varrónője. senki sem sejtette, hogy milyen és mekkora fizikai, lelki terheket hurcol, hogy mennyire nem tudta elfogadni kisebbik lánya elvesztését. így mindenkit villámcsapásként ért a hirtelen, tervezett halála, ami akkor következett be, amikor nagyobbik lánya pár napig nem volt a városban, és az albérlője is hazautazott. napok múlva találtak rá...
Gondoltam most, hogy van egy kis időm leírom, ami tegnap a fejemben zsongott. Tíz percig ültem a monitor előtt és semmi sem jött elő csak szemfoltok. Talán, ha egy üveg bort bontanék. De rég is volt, hogy ilyet tettem. Idejét sem tudom, ahogy másnak. Valami láthatatlan lyukon mind kiperegtek. De nyugi, az idő mindent megold. Lassan azt is elfelejtem, hogy felejtek. És a tükör előtt majd rám csodálkozok: ez még él? Mire az Úr: á, tegnap óta csak a lelked.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
