NAPLÓK: Segesvári Hortenzia
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 14:39 Összes olvasás: 2102371. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2016-10-15 13:39 |
Szilvási István Ősz
A csűr oldalát dörzsölő szilvafa ágat Apám tőből akarta levágni, de folyton ráégett a tavasz és éveken át csak lombosodáskor kiáltott, hogy metszem le a végét. Összeröhögtünk, mert tudtuk nem lesz az a szilvafa rendbe téve soha. („Ez fiam? Velem egyidős”) A kollégiumban meglátogatott, eldöntötte legközelebbi hazamenetelemkor kivágjuk az öreg szilvafát. Jó pálinkát adott, de a jónak is vége van. Sose felejtem el március 15-én ástam körbe. Fejszével a gyökerekre csapott. Ástam, ő csapott. A lefelé tartó élet gyökeret, én csaptam el. Félóráig magyarázta milyen veszély leselkedik rám, szívós, végső, az utolsó szál, amivel kapaszkodik az anyaföldben, kiszámíthatatlan a gyökérről merre pattan a fejszeél és a lábam nem szilvafa. Sokat állok még. Nyolc vagy tíz csapásra, de megmutattam Apámnak, tizenöt évesen elvágtam az élet gyökerét. Lombhullás van.
Rouen, október 15. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!