NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:03 Összes olvasás: 36508| 86. | [tulajdonos]: régi történet 1 | 2018-08-07 13:27 | Ma reggel ébredés után mert nem kellett sietnem sehová, kicsit lustálkodtam és régi történetek jutottak az eszembe.
Talán az óracsörgésről, a reggeli buszindulásokról, igaz most nem én járok korán, a gyereket keltem.
Almádiban diákmunkán egy büfében dolgozik pár napja, csúcsgázsiért. 17 éves és napi 10 órában 14 000 ft-ot keres.
Nagyon lelkes, mert előtte a kötelező ny. gyakorlaton 4 hét alatt keresett annyit mint most 2 napon.,
Örülök neki, mert én bizony képtelen vagyok elvenni a gyári szünetéből, maximum egy fűnyírás erejéig, de mert tudom, hogy bármire kérem szó nélkül, ügyesen elvégzi, ezért hagyom, tegye amihez kedve van. Legyen gondtalan. Bizonyára cipőt is vesz magának, az a mániája, már mindenhol, az én szekrényemben is az övéi vannak.
Kicsit elkanyarodtam, tehát egy régi reggeli indulás jutott az eszembe.
Anyámmal felvételizni mentünk Székesfehérvárra a Jáky J.Útépítő Szakközép és Tech.-ba.
Hogy mért oda jelentkeztem, magam sem tudom pontosan. Osztályfőnököm, aki egyben a magyar tanárom is volt, mindössze pár lehetőséget említett.
Szekszárdon kereskedelmi vagy egészségügyi, Tolnán a gimnázium és Fehérváron a Jáky.
Ja volt még pesti prospektusa is, de oda nem mertem volna, egyedül akkora városban, kizárt.
Megjegyzem: egy év múlva, amikor fiatalabb barátnőm Pécsre jelentkezett művészeti szakközépbe, na akkor megharagudtam a tanárnőmre, akivel előtte az összes környező irodalmi versenyen együtt izgultam, és hálásan hoztam neki az okleveleket, mondjuk rajzversenyekről is.
Na mindegy.
Szóval Anyám jó előre megérdeklődte a buszindulásokat, reggel nyolcra kellett odaérni.
Mint kiderült nem volt egyszerűen megoldható, mert a faluból legkorábban induló busz éppen csisszre ért be Szekszárdra, vagy még később mint, hogy indult a Fehérvári járat.
Izgatottan készültünk, gyomrom a torkomban, szívem még feljebb, de annyi erőm még volt, hogy levágjak egy hisztit a barna mokaszin miatt, nem volt másik cipőm, amit a pepita, ejtett derekú, alul plisszirozott új ruhámhoz felvehettem volna.
Anyu azt elfelejtett venni, mert állandóan nadrágban , sortban...stb jártam.
Egyszer vett egy rózsaszínű lakkcipőt, napokig bőgtem miatta, sose hordtam
.
Na szóval, eléggé hülyén néztem ki, de futottunk a buszra és anyám elintézte útközben a sofőrrel, leszálltunk az útkereszteződésben a keresztnél, Szekszárd előtt pár kilométerre.
Akkor kezdett világosodni.
Ott álltunk az út szélén és egyre jobban vacogott a fogam. Hideg volt, de egyszer csak feltűnt a busz, megismertük a lámpákról.
Anyám egyszerűen kiállt az útra és megállította. Persze a buszsofőr szentségelt, de felvett bennünket és időben odaértünk.
Ezek után a felvételi könnyű kis levezető tréningnek tűnt, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy nemcsak a mokaszin miatt lógok ki a többiek közül.
Főként a városi lányok öltöztek nagyon csinosan, némelyikük kiskosztümben, de a zsabós blúzok, szép szandálok, cipők...stb bizony meglepetésként értek, így aztán a sikeres felvételt nyerésem sem hozta meg igazán a kedvem.
Amikor elindultunk megnézni a kollégiumot már tudtam, lesznek még meglepetések, ám azt álmomban sem gondoltam, hogy annyi sok... de az majd egy másik történet
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
