NAPLÓK: Sorrento
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 06:26 Összes olvasás: 3659450. | [tulajdonos]: vers | 2018-06-17 09:55 |
Kosztolányi Dezső: Az apa
Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltűnsz, szaladsz. Újságot olvasol, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a szobád. Üres a lelkem. Nem látod arcomon botor szerelmem. Nem veszel észre. Csikorgó hangom iszonyú tenéked. Nehéz a kezem. Anyád lett megint egyetlen barátnőm. Véle beszélek. Halkan említem hancúzó korunkat. Hogy meg ne halljad. Így hagytam el egykor én is apámat. Ő is így ment el. Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan, vissza se nézve. Ó e magány a régihez hasonló, mikor még nem éltél. A reggelek hamut szórnak fejemre, szürkék a delek. Este a kertben nézem az eget, a fákat, a lombot, s kérdem magamtól, miért nem érti gyümölcs a törzset?
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!