NAPLÓK: Sorrento
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 07:24 Összes olvasás: 36596317. | [tulajdonos]: ismered? | 2019-12-13 16:43 |
1915 -ben írta a tehetséges, háborúban elesett fiatal költő, Békássy Ferenc. Méltatlanul feledkezünk meg a verseiről.
A költő
Áldatlan rossz időkről kell beszélnem, De nincsen ok hogy szomorú legyek, Megtermi lángvirágát szenvedélyem Akármilyen bántók az emberek. Nem lesz szegényebb életem, mint máskor, A mag kikel, mit lelkem elvetett, És omlanak még, álom-aratáskor Megtelt kalászok, duzzadó szemek! Hiába mégis élete, erénye, Lelkének fénye ím, értéktelen; Viharhullámok nőnek fel az égre, A vágy unott, a dal szükségtelen, Mert nincs öröm, melynek lehetne jósa, Mert félve gúzsba törpül a világ; S elhagyná ő, nagy óceán hajósa Új láthatárok mélyibe ki lát, De meg-megáll s hogy mit? Tündökölve kérdi; Vitorla-é, vagy vijjogó madár? Reménysugár-e? – várta a viharban? Vagy roncs mit sziklán összetört az ár? Csalódva állunk mind idők határán Hajónk váratlan szörnyű révbe tért S vihardúlt partok pusztulását látván Tovább megyünk, meddig? – hova? – miért?
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!