NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 21:01 Összes olvasás: 36552291. | [tulajdonos]: szép is jó is | 2019-11-12 20:45 | A Quasimodó költőverseny verseny fődíjas verse:
Gézci János
Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
Csupán a piktor készítette el, a nézőben nincs véglegesre festve a Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral. Fénymáza nélkül is tökéletes a vászon, a cseppfolyós felület ellenére tapintatos. A jövőt mutatja, de a kép nézőjét nem rettenti el. Ami van, az valamivel több, mint ami elkövetkezik. Mária köpenye égkék, Annáé sárga, a nagyanya hordja a gyötrelem színét. A cinkfehérből hiányzik kevés lélek, az arc incarnata rózsája sem lobbant még föl, mindezt a lakk nyújtja majd.
Ott marad a küszöb, nyirkosan, amely mellett a felmosórongy hever. Nem lesz test, ha elpárolog a napon. Van, aki könnyű, van, aki áttetsző, rajta is áthatolnak a sugarak, az ő teste is a levegő. Nem érzi a fenyőtűt a talpa alatt, nem kerüli meg a fenyőfákat és a ciprusokat, áthalad rajtuk. Nem akad tüskébe, nem lép éles kövekre. Jár a ligetben, a temetőben a hegyen, ott lépdel a parton, mindenütt van egy és ugyanazon időben. Látja a tintakék sziklákat, a sötét eget, a borszínű tengert, ahogy szél nélkül, evezőcsapások nélkül suhan a csónakjával a vizen. A szamarát viszi a közeli kis szigetre, ahová haláluk előtt hordják az elerőtlenedetteket. Ott hagyja a tucat, öreg állat között, van neki szivárgó lápvíz és lakként átlátszó, silány füvek. Megszimatolja a kezét, pofáját gyöngén hozzádörzsöli a vállához, ott marad lehorgasztott fejjel két szikla között. Legyen úgy, ahogyan az egész világ cselekszik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|