NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 06:53 Összes olvasás: 36275269. | [tulajdonos]: Anyák és fiúk, jav. | 2019-10-18 20:42 | Anyák és fiúk
Lassan haladt a sor. Kettesével lehetett belépni az ajtón, ezért minden nyitáskor kiszólt az őr : - Jöhet a következő, két férfi, vagy két nő. Volt aki több mint egy órája állt az esőben. Egymás mellett szorongtak a keskeny, két oldalról magas drótkerítéssel határolt folyosón. Rend volt, nem tolakodott senki. csupán halkan beszélgettek, férfiak, nők vegyesen, többnyire fiatalok. A feleségek, anyák, lánytestvérek többségben voltak és szinte minden családdal jött pár gyerek. Az idősebb nő fázósan húzta össze magán a vékony kabátot. Amikor elindult otthonról, még nem esett. Arra gondolt, hogyan felejthetett el esőkabátot hozni, és egyáltalán, hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe? Látszott rajta az elveszettség, a hely abszurditása könnyeket csalt a szemébe.
A többieket láthatóan nem zavarta a megalázó várakozás, sem a szemerkélő eső. Volt aki nevetgélt. Csupán a gyerekek unatkoztak, nyűgösen kérdezgették az anyjukat, az egyik pici sírva, álmosan követelte a babáját. A vékony kabátos nő maga elé engedett egy kisgyerekes anyát, aztán, amikor észrevette, hogy nincsenek egyedül, az idősebbet is, aki először szabadkozott, nyilván azért, mert ez itt nem volt szokás. Hátrább is sok volt a gyerek, sőt egy anya két picit tartott, mert a nagyobbik is felkapaszkodott. Egyedül volt. Ám nem törődött velük senki. A nő többször is, már szinte könyörögve fordult feléjük, de szólni nem mert. Úgy érezte nincs joga, talán még ellene is fordulnának, hiszen más volt, kitűnt közülük világos bőrszínével. Aztán végre a mellette álló jó ötvenes férfi megelégelte és mérgesen rájuk förmedt: - Engedjétek már előre a két purdéval, hát nincsen bennetek szemernyi tisztesség se?!
A hangos szóra mindenki felkapta a fejét és többen is az anyát kezdték terelgetni, aki pillanatok alatt az ajtó elé került. Ettől valami melegség járta át a nőt, hálásan gondolt a férfira. Egy láthatatlan kerítés omlott le kettejük között.
Tán a fia van bent? - hallotta a háta mögül, és megrezzent, ahogy valaki hozzáért a vállához. Megfordult. Egy testes cigányasszony mosolygott rá, szájában jobbról-balról jókora arany szemfogak világítottak. - Igen, a fiam, - mondta meglepetten. - Nem jó az, de már csak ilyenek a mai gyerekek. Megcsinálják a bajt, mi meg sírhatunk utánuk. A nő egyetértően bólogatott és valami megmagyarázhatatlan könnyebbség terült szét rajta. Amióta börtönben volt a fia most érezte először, hogy nem kell szégyenkeznie. Ezek az emberek, akiktől annyira tartott első szóra maguk közé fogadták. Lám, mégsem olyan rossz a Világ. A fiára gondolt, vajon neki sikerült-e ? Később, amikor az ajtóhoz ért vidáman lépett be rajta, köszönt, rámosolygott az őrökre és természetes mozdulattal emelte fel mindkét karját motozáshoz.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|