NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 21:08 Összes olvasás: 36629203. | [tulajdonos]: horgásza pácban | 2019-06-04 19:16 | Huúú, ezt a történetet gyorsan feljegyzem. Az imént olvasott "Vendég" napló hozta elő a régen elfeledettet.
A falu kis kanálisán történt az eset, ahol velem egykorú , de leginkább idősebb gyerekekkel jártam horgászni. Ez afféle vízleeresztő volt, az utcák végében lévő nagy tóból tartott a Duna irányába, zsilippel, kis hidakkal. Hol erre folyt, hol arra, ahogy az aszály vagy a hóolvadás megkívánta. Rendes hal nem nagyon volt benne, csak leginkább dürgencs, ( durbincs ) naphal, apró keszeg és hasonló haszontalanság.
Történt egy nyári délután, hogy botra kötött horogban végződő madzagom, amely a szokásos keszegtámadásokhoz szokott, egyszer csak valami nagy halat észlelt. Jól lehúzta a libatollat, meg is ijedtem, és a tejes-kukorica csalinak hűlt helye lett pillanatok alatt. Aztán még párszor megismétlődött..
Ennek fele sem tréfa, - mondta Józsika, a mellettem horgászó nagyobb fiú, aki addig észre sem vett. Kukac kell ide, biztatott, húzz rá egy méretes gilisztát, - tessék, és már nyújtotta is.
Szorult helyzetemből unokaöcsém mentett meg, aki tudta, hogy inkább meghalok, mintsem egy élő állatot húzzak a horogra, tehát kivette a markából és feltűzte a helyére.
Ugyan oda dobd, - mondta Jóska, és figyelte, hogyan teljesítek.
Bedobtam a horgot és izgatottan vártam a kapást. Jött is mint a parancsolat és én, nehogy szégyenben maradjak a legény előtt, jó nagyot rántottam rajta, aminek az lett a következménye, hogy leesett a hal. Persze nem volt egy óriás harcsa, talán negyven dekás ha lehetett, viszont a lendületben lévő madzag, horgostól, gilisztástól pont az arcomba csapódott és megállt a bal szemhéjam kapaszkodóján. Ijedten pislogtam, aztán amikor rájöttem mi történt keservesen elkezdtem sírni.
Zokogva, kezemben a bottal, egyik szememre vakon szaladtam fel szülémhez, aki a hátsó udvarban éppen a tyúkokat etette. Természetesen eldobta a szakajtót amikor meglátott és sikoltozva hívta apámat, aki valami csoda folytán akkor ért oda. Jelzem, félévente, ha meglátogatta anyai dédszüleimet , de akkor szerencsére pont odaért és higgadtan lefejtette ujjaimat a a botról. Onnantól ő hozta, másik kezével fogta a kezemet és elindultunk az orvoshoz.
Pár házra lakott a jó öreg Gacsályi doktor, jött is mindjárt a kiabálásra, leültetett a nagy székre és pillanatok alatt megszabadított fogságomból.
A szememnek nem lett semmi baja szerencsére, már a helye sem látszik, csak az a cudar érzés maradt, az a gilisztás horroros ...brrrrr, szörnyű volt na :) :)
.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|