NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 06:36 Összes olvasás: 36274138. | [tulajdonos]: Akinek boltja van | 2018-12-19 23:58 | Akinek boltja van
Gyerekkoromban azt hittem, hogy a boldogsághoz nem kell más csak egy szatócsbolt. Olyan amilyen pár házra volt tőlünk, a kotori kisbolt. Mindenki így emlegette, a falu itteni részéről kapta a nevét. A központ a Református templomnál kezdődött, majd az iskola, szemben a nagy bolt, Kultúrház, Tanácsháza, az orvosi rendelő, a szódás, az óvoda, jó pár módosabb paraszt illetve, nagygazdaház, a tejcsarnok, posta, és végül a Révész kocsma. Aztán, ha elértünk a Békás-hídig és az elágazásnál balra kanyarodtunk, követve a a falu alatt kiflit formázó Holt Duna partvonalát, akkor Möcsében kötöttünk ki.. Az volt a falu legszegényebb része, ha nem számítom a Dankó-telepet és a Szekszárdi utca végét, de azt senki nem szokta számításba venni, mert ott romák laktak. Ám, ha az iménti elágazásnál jobbra fordulunk, az ott már Bikity, ott laktak a másik nagymamámék és ha jól megtekerjük a biciklit, onnét tíz és fél perc alatt simán leérünk a nagy Dunához. Párszor kipróbáltam, és még úgy is tartottam az időt, ha szembe jött a gulya Bár a teheneket kerülgetni külön tudomány, ahhoz oda kell születni.
Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Tehát a kisgyereknél tartottam, aki én voltam, és aki a boldogságot egy bolt édességes polcában álmodta meg. Nagyanyám gyakran mesélt régi történeteket, amelyben szerepelt saját kiskereskedésük. amit államosítottak. Pontosabban csak a portéka javát és az engedélyt, a helyiségek szerencsére megmaradtak. Nagypapa falat húzott a vasredőnyös ajtó elé, nem bontotta el, abban reménykedett, hogy egyszer még megnyithatja. Emlékszem a padlás tele volt cipőkefékkel, faklumpákkal, volt vagy száz cipőkanál, mosófa (sulykoló), temérdek korongecset és hasonló érdekes dolog. . A nagy szekrény aljában például legalább tíz kilónyi pertli és csipke és cipőfűző. Történeteket kreáltam hozzájuk, elképzeltem. hogy akkor élek. ott járkálok a polcok között, ahol kupacokban tornyosulnak a csokoládék. Inota szeletből és Nugát kockából egész hegyeket, színes szalagokat, kreppapirt, nápolyit és persze a szükséges dolgokat is odagondoltam, ahogy mama és papa árulja, én meg igazgatom a csokikat, mint az építőkockákat és néha megeszem belőlük egyet-egyet. Még haragudtam is apámra, mert ő lehetett ott gyerek. Gyakran faggattam, hogy milyen érzés volt, de soha nem adott kielégítő választ, azt vártam, azt mondja, hogy valami földöntúli boldogság, ám helyette maximum olyanokat mesélt, hogy volt karbit is, amivel lehetett szilveszterkor durrogatni.
Lám, milyen az élet. Hosszú évekig minden nap a gyerekeimnek hoztam haza valami édességet, gyümölcsöt. Aztán jó ideje az unokámnak, mert már csak ő van itt velem, de az utóbbi időben magamnak is veszek naponta egy Balaton-szeletet. Nem többet, nem kevesebbet, pont úgy mind gyerekkoromban.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|