NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 21:17 Összes olvasás: 36631| 10. | [tulajdonos]: Giza néni | 2017-06-11 17:54 |
a Tesco-kasszánál történt meg velem
vártam béna-bambán
bal mellett jobb felem
egyszer csak szó nélkül
elém állt egy suhanc
elámultam kissé
mint kézcsóknak a ribanc
a vérem elindult
majd visszaballagott
lehet hogy délután láthatatlan vagyok
nem történt semmi
a sor lassan haladt
én Senki Alfonzra gondoltam ezalatt
bár nekem még új ez az állapot
de ne ugráljon az
aki eddig sem szokott
l
| |
| 9. | [tulajdonos]: Ady idézet 1902-ből | 2017-05-18 16:18 | "Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna."
(Ady Endre 1902, Menjünk vissza Ázsiába ) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | [tulajdonos]: ládagyári | 2017-03-24 12:45 | Látogatásával megtisztelt kedves Weinberger. A 'Sörgyári capriccio' ugrott be elsőre, amely ' túlfűtött' ( !) erotikájával akkor bizony izgalmas filmnek számított. :)
hamarosan folytatom, köszönöm! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | Weinberger: lada | [tulajdonos]: novella: Ládagyári történetek | 2017-03-24 12:08 | | A ládagyár sokunk számára ismert terep. Már nem emlékszem a film címére, de a maga idejében nagyon sikeres szatíra volt. A novella érezhetően másról szól, de szívesen csatlakozom "akvamarin" véleményéhez. Várom a folytatást. | |
| 5. | [tulajdonos]: Kösz a bizalmat | 2017-03-24 08:56 | | ...háát, annyira azért nem :) de köszönöm a biztatást :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | akvamarin: :-) | 2017-03-23 15:11 | | Csak így tovább Sorrentó, ugye mondtam, hogy tudsz írni? | |
| 3. | [tulajdonos]: novella: Ládagyári történetek | 2017-03-23 08:46 | Novella: Ládagyári történetek 2.rész
Marinak rémálmai voltak. Látta magát ahogy narancssárga fürdőruhában ül a bíróságon, fázik és az igazolványát keresi. Szemben a barátnői kiskosztümben, fehér szandálban lakktáskákkal sajnálkozva nézik, ahogy egy reklámszatyorban kutat.
Ha elítélik Nagyanyjának kell felnevelni a gyerekeit... csúfolják őket majd az óvodában, jaj Istenem ! - ez járt a fejében, de szerencsére még ítélethozatal előtt felébredt.
Eddig a legnagyobb bűne az volt, hogy az iskolában, ahol könyvtárosok voltak a barátnőjével elemeltek pár régi könyvet. Senki nem olvasta őket rajtuk kívül, lehet, hogy most az is kiderül.
Szerencsére a levélben azt írták, hogy nem kell vallomást tennie. Ám pechjére aznapra tűzték ki az autóvezetői vizsgáját, ahol megbukott. A vizsgáztató félúton kérte hogy álljon félre, cseréljenek helyet. Később, amikor arra járt látta, hogy volt ott egy stop tábla. Még akkor is remegett, amikor megjött a férje és kiderült Marit felmentették, ősszel lesz a következő tárgyalás, ám addig itt kell maradniuk.
Másnap ládaszegelés közben elmesélte a lányoknak a történetét, ámulva hallgatták, mindegyik hozzáfűzött valamit. Volt aki a rendszert szidta vagy a vállalat igazgatóját, olyan is aki a saját férjét és együttérzéséről biztosította. Bűnöző múltja miatt nagyot nőtt az ázsiója.
Ezután minden nap megkeresték valamivel, jogi tanácsot kértek, bár nem volt biztos a válaszban, de próbált segíteni és vigyázott, hogy hülyeségeket ne mondjon. Néha kérvényt írattak vele a ’tanácshoz’, de olyan is akadt aki felolvasta titkos szerelmesleveleit, vagy amit férje írt a börtönből .
Kezdte megszokni az üzemet, bár férjének asztalos ismeretek híján nehéz munkát kellett végeznie. A markos parasztlegények között olyan volt, mint Dávid a nagyok között, csak a két ölnyi nyárfarönkökkel kellett viaskodnia . Gyakran tréfálkoztak vele gyöngyöző homloka miatt, bizonyos testrészeit említették, amelyek szintén jól megizzadhattak az igyekezettől. Ám férje nem panaszkodott. Ismerte jól, szerinte olyat csak nő vagy gyerek tehet, egy férfi soha.
Hát csak emelgesd - gondolta Mari, én sem a tapsot számolom egész nap.
Szerencséjére, már az elején pártfogásába vette Erzsi néni, csendes, kedélyes, jó negyvenes karakán kis cigány asszony. Hallgattak rá a lányok, ellentétben a művezetővel, akit elküldték néha vissza az elemi első osztályába tanulni. Mari is csodálkozott ostobaságán, de mert nem politizált, nem is firtatta a hatalommal való kapcsolatát. Akkor mindenki tudta, hogy középvezető bárki lehet, ha van pártkönyve és marxista gyorstalpalója , ahol nem lehetett megbukni.
Erzsi nénivel , a lányával Györgyivel és egy rokonukkal Katival dolgoztak együtt. Katival néha problémái akadtak, féltékenyen próbált közéjük állni . Huszonhárom évével már vénlánynak számított a telepen, bár minden férfi megfordult utána parázsló szeme, hosszú hullámos haja és gömbölyded idomai miatt, de közeledni senki nem mert hozzá. Tudták róla, hogy minden nap fürdik, fehérneműt vált és ápolja szép fehér fogait. Legjobban mégis az rettentette őket, hogy nőként saját véleménye van egy erősen hierarchikus közösségben.
Egyik reggel Marit Pannival osztották be a fenekező gépre, amelyet köztudottan a lustáknak találtak ki. Kati, hogy Erzsi néninek imponáljon reklamált Mari miatt, de a művezető őt is melléjük tette harmadiknak. Dúlt-fúlt, teljesítménybérben jóval többet keresett volna, de a valódi ok Panni volt, senki nem szeretett vele dolgozni. Az oláh nemzetséghez tartozott, mindenki utálta mert nem mosakodott, reggelire is babot evett káposztával, jó esetben sonkát fokhagymával. Kövér volt és büdös. Aztán mégis egész nap nevettek és teljes egyetértésben próbálták Pannit változásra bírni. Észre sem vették, hogy délután barátnőként váltak el . Később Kati verekedett is Mari miatt.
Egyik délután munka után, amikor a buszmegállóhoz indult, egy rozoga autó fékezett mellette . Bömbölt bentről a zene, majd kiugrott egy a három férfi közül. Kis köpcös, kopasz alak és amíg a többiek füttyögettek , hujjogattak, ő új ruhát, aranyos medált ígért Marinak egy kis etyepetyéért . Lépteit megszaporázva ijedten pillantott hátra. Kati és Panni pont akkor lépett ki a kapun.
Hála Istennek – gondolta, nem is sejtette, hogy lihegő hódolója Panni férje: Törpe. ..
| |
| 2. | [tulajdonos]: novella (első) | 2017-03-22 08:55 | Novella: Ládagyári történetek Magyarországról ( 1979-1980. ) 1. rész
Szegény Mari. Ott állt a hegynyi magas ládarakás előtt és fenébe kívánta az egészet.
A férfi akit szeretett mindig túlbonyolította az életét. Egyik slamasztikából kerültek a másikba.
Legutóbb azt találta ki, hogy költözzenek nagyszüleihez délre és a közeli városban kezdjenek jól jövedelmező zöldséges bizniszbe. Naivan azt gondolta, hogy itt,
a parasztvilág kellős közepén majd meggazdagodnak mint a balatoni gebinesek. Egy jó szezon és lesz nyaraló, nyugati kocsi, minden. Persze egyik sem lett, de lett helyette kényszermunka a helyi ládagyárban, miután feketézésért hatósági eljárás indult ellenük.
Bordó, 1300 Ladájukkal hordta az árut Pestről a Nagybani piacról és sajátjukként árulták az állami vállalat boltjában - állt a rendőrségi jegyzőkönyvben.
Egyik reggel, amikor váratlanul megjelentek az üzletben leltározni a hatóság és a vállalat emberei, bizony elcsodálkoztak mi mindent találtak ott. Primőrt, banánt és egyéb, leltárban nem szereplő, a városban luxuscikknek számító árut.
Mari sejtette előre, hogy ez lesz a vége. Tiltakozott, de minden hiába volt, amit egyszer a fejébe vett a férje az ott is maradt.
Most itt áll egy hegynyi ládarakás előtt. Legszívesebben világgá menne, de várják ötkor a gyerekek az óvodában. Amikor első nap idejött, több meglepetés is érte. A fogatlan művezető kaján vigyorából és két mondatából kiderült - itt bizony keményen kell dolgozni, és teljesítménybérben. Először nem is értette, de aztán eszébe jutott, látott már olyat a régi munkahelyén, munkalapokon.
Csüggedten indult a művezető után a műhelybe, ám ott érte az újabb, lányok, asszonyok tarka kendőkben cigánynótát énekelve ütemre verték a szögeket a deszkákba. Totális volt a hangzavar. Kiabáltak, nevettek, de kezük motollaként járt.
Mari megijedt, nagyon gyorsan csinálták.
Aztán másnap reggel a lányokon volt a meglepődés sora, amikor fél hétkor belépett az öltözőbe és megkérdezte, hova pakolhatja a cuccát.
Körbevették, kérdéseket tettek fel, de láthatóan nem tudta senki, hogy miért van itt. Eszükbe sem jutott, hogy nem önszántából.
Nyolc órára már mindenkit ismert, mindenki segíteni akart és kettesével elmentek megnézni a férjét, aki a másik műhelybe került a farönköket fűrészelő férfiak közé. Elégedetten tértek vissza, romának vélték szikár, szakállas, napbarnítottságát. Nem is kérdezősködtek tovább, csak az egyik jegyezte meg:
– Ne szégyelld, az én férjem meg magyar.
Na - gondolta Mari - végre valami jó.
Eddig irigyelte a bőrét, az első napsugár befogta barnára, nem úgy mint az ő rózsaszínűjét.
Most már legalább tudja, hogy miért, summázta kárörvendve és nem szólt semmit férjének amikor önelégült mosolyát látta, ahogy a lányokat nézegeti.
Az első napok nehezen teltek. Mélyen a norma alatt teljesített. Egy fenékgyártó gépmatuzsálemre tette a pápaszemes, ahol csak adagolni kellett a léceket és leszedni a (fél) kész árut. Ám olyan ősrégi masina volt, hogy mindig elromlott, órákig tartott a javítása. Később rájött, hogy miért is.
- Órabéres meló, nem kell sietni vele - mondta az egyik nevetve és rákacsintott.
Persze egy idő után csak elkészült 1000 db fenék és muszáj volt szegelni az oldalakat. Amikor megpróbálta kiszámítani, hogy mennyi egy napi bére, rájött lehetetlenség, mert ide-oda küldte a főnök. Bár egyszer sikerült és nagyon meglepődött, nem volt egyenes arányban az elvégzett munkával, egyáltalán nem. Az volt az érzése, mintha inkább fordítottan lenne.
Aznap harmatos volt a fű, és a gyenge május reggeli napsütésben szépnek ígérkezett a nap. Ám amikor meglátta a hatalmas piramisra emlékeztető valamit a maradék életkedve is elment. Rémisztő volt a korhadó ládahegy és a tudat, hogy nyár végére végezni kell a javításával
Ez nem az ő napja, és a zsebében lévő bontatlan ajánlott levélre gondolt, mely a bíróságtól jött...
| |
| 1. | [tulajdonos]: Koncentráció | 2016-12-14 21:37 | szemöldökét ráncolva jobb keze kisujját behajlítva komolyra fordítja a szót mély
átérzéssel profi színészként hangsúlyozva mondja a gondolatban előre megírt szöveget aztán vár kicsit de a másik oldalról nem jön válasz így óvatosan tovább halad érzi mindjárt eléri célját és övé az áhított taps aztán mégis megtorpan hátra-
lép és a rökönyödés ténye késként vágja el az egyoldalú diskurzus további menetét
elvesztette a fonalat ijedten próbál visszatalálni de már csak gyenge erőlködés
megtorpanása a meggyőzés feladását jelenti és tudatosul benne a valóság hogy
a falnak háttal áll szemben egy puskacsővel | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
