NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 11:02 Összes olvasás: 36604| 229. | [tulajdonos]: r.tár | 2019-08-22 12:52 |
csak idemásolom, hátha egyszer még jó lesz valamire :)
mese a kenyérről
a pék a nagy kemencét mindig
pénteken gyújtotta be de már csütörtök este
bedagasztotta a tésztát Nagyanyám
kopott kötényét fehérre cserélte kovászt készített
a lisztet pontosan kimérte és behozta a spájzból
a szitát
mire végzett én már rég aludtam
csak álmomban nyikorgott a régi asztal
hallom ma is és azt is ahogy a kék vájdling
az időnek ellenáll
aztán hajnalban nyaggatta tovább
Papa fűtött Mama verejtékezett
menjen már végre a szakajtóba - gondoltam
a legnehezebb munkának a kenyeret
egyszer valami nagy hiba történt mert délután
kenyér nélkül jött meg a péktől Papa
elhívott félre és ígérte megkapom bármelyik
csokit csak hozzam haza
aztán mikor soromra vártam és kis tudományom
nagy átéléssel böngészte a friss cipókon a nevünk
ijedtem néztem hátra
hogy ki látja
mert egy keletlen nagy lepényen megláttam saját
védjegyünk
a liszt a bűnös- nevetett pékül Józsibá'
a pék volt az - hárított hévvel Mama
hidegre tette vagy kint felejtette - mondta dohogva
majd lisztet hozott és elkezdte szitálni újra
a tűzhely sarkához ültem hogy lássam
hogy nő meg majd az óriás
ám végül csak két kicsit tett a relnibe
de kitartott péntekig az is
mert kellett
mert akkor szűken mérte a spórolós világ
| |
| 228. | [tulajdonos]: :) :) | 2019-08-20 21:48 | most mi van?
köménymag vagy keménymag :) :) | |
| 227. | [tulajdonos]: egy nagyon jó vers | 2019-08-11 23:49 |
Albert Zsolt
Szobatenger
Este harmadszor sétáltunk
ugyanazon a partszakaszon,
és ezt tettük mindennap,
míg előttünk hevert.
Az ismétlődés hullámokra,
a hallgatás sziklákra emlékeztetett,
de te azt mondtad, ez Isten visszhangja.
Gondoltam, ha újra visszatérünk,
vihetjük magunkkal a tengert,
haza a szobákba, kiönteni a balkonra.
Valamennyit az éjszakákra is,
legalább halljuk, ahogy időnként belekap
a függönybe a szél, mint egy vitorlába.
Elmerülve egy hullámmal
ugyanoda álmodjuk magunkat,
egy hangos óceánba,
a felgyorsult pulzus és szemmozgás
pedig árulkodik, amint a galaxis
hűvösen átfolyik az omladozó plafonon.
Lemossuk a piszkot az ablakokról,
és minden mondatot magunkból,
melynek nincs folytatása.
Ott kezdjük el megint,
az újrakezdett sétákkal,
hol megvolt még Isten visszhangja.
| |
| 226. | [tulajdonos]: a békéről | 2019-08-09 19:54 |
a békéről jutott eszembe
anyám akkor egy lapos elemmel letudta a technikát
bár volt hatvannégyben egy termoszom Jugóból
hozta és két sötétzöld harisnyanadrágot is a kedvenc
színem de tévénk nem volt szombatonként a negyedik
szomszédba jártam át és vasárnap Jancsi bátyámék-
hoz a konyhaasztal alatt ültem a kereszttartó lécen
reméltem egyszer ottfelejt papa s akkor két napig
egyfolytában háborús ruszki filmeket nézhetek
egyszer amikor a Szállnak a darvak Moszkva felett
címűt adták elromlott a kis sárga doboz és sírva
mentem haza igaz azóta megnézhettem volna a neten
de nem visz rá a lélek mert tudom hogy a végén Borisz
Veronika szerelme mégsem éli túl a háborút
| |
| 225. | [tulajdonos]: ?? | 2019-08-07 00:27 |
A kedvenc mulandokk karácsonyi versem, azóta sem értem.
akkor még hidegek voltak a telek
úttá fagyott a folyó más volt a karácsony
míg a táj újabb áldozatra készült az ember
megmakacsolta magát boldog ünnepet akart
és a sovány év ínsége félreállt
reggelre a kamra illatos mannával lett teli
szólt a harang a friss havon új gyapjú
melegítette a lábam és tudtam
hogy a bokszolt csizma szagú menetben Isten
felismeri Nagyapámat
| |
| 223. | [tulajdonos]: ha ha | 2019-08-02 14:36 | | Ni csak, van egy superman is :) :) | |
| 222. | [tulajdonos]: csak egy gondolat | 2019-07-30 10:56 | Annyira utálom, amikor valaki régi "hős"tetteivel dicsekszik. Erre mondta mindig nagyapám, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. ...és amikor meg, úgymond irodalmi, nyelvi műveltségével is, közben a versei érthetetlen öntömjénről szólnak, no akkor még inkább.
Az írás szerintem egyfajta alázat élettel, halállal szemben, s mert nem mindenki kapta ugyanazt a lehetőséget, tehetséget, egészséget , bőrszínt vagy bármit, tehát nem róhatjuk fel. Ugyanabból a masszából gyúrták a hadvezért, mint a kambodzsai cipőpucoló gyereket.
Persze, amióta kitalálták, hogy az őrület az igazán nagyokban megvan, elő is jön néha :) :) ... azóta nagy divat lett rájátszani, aztán a végén már maguk is elhiszik. Persze előfordulnak valódiak , de abból kevés van. Magam részéről eddig, csak színlelőkkel, magamutogató exhibicionistákkal találkoztam.
Nagy ívben elkerülöm őket. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 220. | [tulajdonos]: Albert Zsolt verse | 2019-07-28 15:43 | Alkony a pallón
Szemein látszott legjobban a kor
és egész testén. Elfáradt
bőre úgy lebegett a kórházi
ágy kanülök, infúziók feszületeként,
mint egy régen úri népeket szállító
tekintélyes vitorlás, amely ma már
csak takarni akar, hallgatni, szemhéj
alá temetni egy életnyi utazást.
Senki nem ragaszkodott még így
terhéhez, ami létét lényegétől
fogva ránthattja le egy korszak
nádasába rejtve,
lépkedve hanyatló percei korhadt
pallóin, és csak néhány sekélybe
szúrt tű csak, ami tartotta ideát.
Szemein látszott legjobban a kor,
az évtizedek óta tartó kipakolás,
könnyítés és kiszáradt tengervölgy.
Hite volt a távozásban, hite
a könnyű eget érésben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
