NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 07:59 Összes olvasás: 70052907. | [tulajdonos]: szoba-luxuskilátással | 2022-11-25 14:24 | 2022. 11. 25.
¿A dónde dan las ventanas de su dormitorio? Hová néznek a szobája ablakai? Hogy mondjuk azt, hogy a semmibe?, kérdezi Beriszló -- nem így hívják, de hasonló neve van. Hízásra hajlamos, alacsony fiú, élénk, mosolygós tekintettel. Velem szemben ül, mindig válaszra készen, akkor is, amikor nem tudja választ, csak kíváncsi rá; eddig még soha nem hiányzott, de ha egyszer nem jönne el, úgy érezném, kibillent sarkaiból a világ. ¿A la nada?, kérdezek vissza őszinte meglepetéssel (¡qué sorpresa!), nem vártam tőle ilyen választ. A tizediken lakom, vonja meg a vállát Beriszló, onnan nem látszik semmit. ¿Y el cielo? (És az ég?) ¿Y las nubes? (És a felhők?) ¿Y el sol? (És a nap?) ¿El Paraíso? (A Mennyország?) ¿Qué siginifica Paraíso?, csillan fel Beriszló szeme; a többi szót elengedi a füle mellett, vagy már tudja, mit jelentenek. Abban maradunk, hogy az ablakai minimum az égre néznek, vagy akár a Paradicsomra is, ha már a földi paradicsomok nem látszanak, de ragaszkodhat a semmihez is. Az is valami, ha másként nem „al estilo del tío” Pista Besenyő.
2022. 11. 24.
-- Úgy lásd, hogy maga döntött úgy, ahogy - kevesen választhatjuk meg a halálunkat. -- Igen, ezzel próbálom én is vigasztalni magam (egyelőre eredménytelenül). Hogy legalább ebben szabadsága volt.
A sorsanalítikusok szerint mindent örökölt mintázatok alapján választunk: a szerelmünket, a hivatásunkat, a sikeres és/vagy értelmes életre való képességünket/képtelenségünket, még a születésünket is, a halálunkról nem is beszélve. Nem tudok -- képtelen vagyok -- napirendre térni BIG halálának körülményei felett. Hogy a kórházban egyik napról a másikra megvonták a morfiumadagját, hogy megpróbált megbirkózni a fájdalmakkal (azt hihette, lesz hozzá ereje, hiszen nyolc évesen a koncentrációs táborok poklát is túlélte), de öt napnál tovább nem bírta: kiugrott a nyolcadik emeletről. Hererák. Képtelenség. Nem a hererák. Hanem az, hogy az én BIG-em, az egykori főnököm, akitől a legtöbbet tanultam az életről, a bántalmazásmentes szigorról és az alázatos öntudatról, aki egy-két kedves, de határozott, vagy inkább: határozott, de kedves (igazából nem lenne szükség a „de”-re) mondatával helyére tudta billenteni bennem a férfiakról alkotott képemet ("animus"), vagy legalábbis nagy mértékben hozzájárult a korrekcióhoz – hogy BIG, az én kis nagyfőnököm ilyen méltatlan halált szenvedjen. Elfogadhatatlan. Még ha meg is próbáljuk belemagyarázni, hogy ő legalább választhatott. Mert választásra kényszerítették.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|