Anyu egészen jól megtanult a bal kezével bánni. Telefonálni is tud, órákat beszélget. Szörnyű, borzasztó, hallom Marika néni hangját, akinek a lába fáj évek óta, a lánya ápolja, és mivel jól beszél angolul és németül (évekig élt Svájban az interpolos férje oldalán, akitől aztán elvált) közben szakfordításokat vállal, hajnalokba nyúlóan dolgozik. Szörnyű, sopánkodik Marika néni, az ember nem lehet otthon a saját otthonában, idegenek matatnak benne. Először azt hiszem, magáról beszél, aztán rájövök, hogy arra reagál, amit Anyutól hallott, hogy ez se jó, meg az se jó, K.-vel is mennyi baj van. K. a szociális gondozó kislány, akit én kifejezetten kedvelek, öröm nézni, ahogyan Anyu körül tesz-vesz, ismerek más huszonéves lányokat is, és bizton állíthatom, hogy nem mindenki lenne képes arra, amire ő. De Anyu, most, hogy már jobban van (ezerszer jobban, mint három hónapja, amikor a húgaimmal már a nekrológját írtuk), a kákán is csomót keres. Rajtam is, minden mozdulatomon, amikor havonta egyszer egy hétvégét nála töltök. Előttem van az Anyám és más futóbolondok-ból a jelenet, amelyben „anyám” (miután a lánya megeteti, tisztába teszi, beszélget vele stb.) az ágyon imádkozva panaszkodik a képzeletbeli rendőrnek: Felneveltem két gyermeket, etettem, itattam, iskoláztattam őket, ők meg kiraktak az utcára. Csavargó asszony lett belőlem mit csináljak, rendőr úr?” Szörnyű, borzasztó.
Nincs jobb ötletem, meséltetem Anyut. A gyerekkoráról. (Lásd Anyu mesél -- naplót. Hamarosan.)
A DOKK is mintha egy ilyen nyavalygó, sopánkodó öregasszony volna. "pedig basszátok már meg, mind arról beszéltek, hogy évtizedek óta együtt vagytok az asszonnyal, hát fogjatok kezet" (az univerzum szélén).
Nekem anyámmal kapcsolatban nincs jobb ötletem, meséltetem. A gyerekkoráról. Arról hajlandó.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
