NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 16:20 Összes olvasás: 71228Olvasói hozzászólások nélkül| 860. | vajdics: kapásból | [tulajdonos]: http://ekultura.hu/2022/06/09/ | 2022-06-22 13:34 |
Két dologban mindenképpen vitatkoznom kell Bak Róberttel:
1. "Így olvasva ez a regény a Mexikóra nagyon is jellemző machoizmus és az ehhez szervesen kapcsolódó extrém erőszak éles kritikája."
Az idegen nyelvű kritika is hajlamos arra, hogy a macsókat kárhoztassa azért, ami Hurrikánok évadá-ban történik. Nem kell alapos olvasónak lenni, ahhoz, hogy ez cáfolatot nyerjen. F. Melchor ugyanis mindenkiről leszedi akeresztvizet: az apákról, az anyákról, a férfiakról, a nőkről, a heterókról és a homókról, a nagykorúakról és a kiskorúakról, a soványakról és a kövérekről, a szépekről és a csúnyákról, a munkaadókról és a munkavállalókról egyaránt.
Nem kímél senkit. Nem akarja egyik fent említett csoportot sem hibáztatni a másik áldozattá válásáért. És ezt azér teheti meg, mert miközben nem kímél senkit, valahogyan mindenki elfogadhatóvá válik. Bármilyen elfogadhatatlan is az, ami velük történik. Életük, mint a meddőhányó szélén nőtt csenevész virágé: érvényes. A küzdelem azért zajlik, hogy a haláluk is elfogadható legyen. Ehhez kell a Hurrikánok évadá-ban az Öreg. A Paradájz-ban nem találunk ilyen szereplőt. Mert a Paradájz maga a pokol. Az egyenletesre nyírt gyepével és a csillogó tükrű úszómedencéjével együtt.
2. "... többször és más formában visszatérő eseményeiben megpillanthatjuk, hová is képes süllyedni az ember önhibájából." A Hurrikánok évada szereplői (az Öreget leszámítva), mire a történetük elkezdődik, már rég alatta annak annak a szintnek, ahonnan önhibából süllyedhetnének lejjebb. Még a sírba sem. Bár, ha Ottliknak hinni lehet, „Lehet mélyebbre esni a földnél.“ |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
