NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 18:02 Összes olvasás: 71071| 856. | [tulajdonos]: éneklő-szigetek | 2022-06-19 00:21 | 2022. 06. 18.
A debreceni Irodalom Éjszakájának közös témája a szigetek volt, mégis úgy alakult, hogy a legmaradandóbb felolvasásélményeim közül kettő, sőt, ha úgy vesszük a harmadik is valahogyan a zenével, a zenéléssel áll összefüggésben. Tilinkó (Vladimir Zarev: Teremtések könyvé-nek főszereplője), a falu bolondja, mintha nem is létezne: bár a plébános az ő furulyaszójához igazítja a vecsernyére hívó harangszót, a falubéliek amikor napszállatkor meghallják a muzsikát, azt gondolják, a folyó énekel. A háború kirobbanásakor mindenkit besoroznak, csak Tilinkót nem: „mintha a háború meg akarta volna fosztani ahhoz a jogától, hogy áldozat legyen”. Aztán egy nap az ő élettelen testét is lesodorja a hegyekből a folyó. A Mormogó fal (szerző: Sigitas Parulskis) főhősének nagybátyja dadog, ezért gyerekkorában némának csúfolják. Hiába tiltakozik, hogy ne-ne-ne-nem néma, kiröhögik. Egyszer aztán megunja a dolgot, és teli torokból énekleni kezd. A csúfolódók elhallgatnak. Nem meglepetésükben: félelmükben. Attól kezdve van, hogy napokig megállás nélkül csak énekel, például, amikor szerelmes lesz. A szörnyeteg (Tereza Mora regénye) főszereplője Orpheuszként próbálja feléleszteni öngyilkos felesége, Flóra emlékét. Egy urnával és egy laptoppal a kocsijában nekivág Kelet-Európának, többek között Magyarországnak, ahol a felesége született. Közben Flóra naplóbejegyzéseit olvassa a laptopon (az olvasóval együtt, mert a könyvoldalak középen kettéoszlanak: a főszereplő történetét alul a napló részletei ellenpontozzák, mint egy kétszólamú zeneműben). A naplóban egy számára ismeretlen nőre bukkan. Így is életre lehet kelteni valakit.
2022. 06. 17.
Mikrofonpróba, egy, kettő, egy, kettő, próbálgatja a hangerősséget a Déry Múzeum előtti helyszínen felolvasó színésznő, és szokatlan érzésem támad. Valami otthonosságérzet-féle, mintha hazaérkeztem volna. Először nem tudom azonosítani az okát. Tegnap is ültem a Déry előtt félórát, akkor is lágyan fújt az esti szél, Anyu esti gondozását átvette a keresztlányom, a ketrecből szabadult állat, a tetőablakon át kiszökő macska nyújtózkodó boldogsága van bennem ma is… De most mintha nem csak erről lenne szó. A mikrofonpróba nem akar véget érni. Egy, kettő, egy, kettő. És akkor végre rájövök: Ráckevei Anna próbálgatja a mikrofont, az ő hangja olyan otthonos, mintha hazaérkeztem volna. Nemrég láttam a Dunán Visky András monodrámájának Júliájaként. Az elmúlt tíz év egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt számomra, talán Háy János Halottember-e vetekszik vele, Mészáros Sára másfélórás monológja ugyanolyan emberfeletti teljesítmény volt, mint Ráckevei Annáé. Nem tudom megállni, hogy ne szóljak oda neki: most láttam egy darabban, a hangjáról ismertem meg. Yoshimoto Banana Holdudvar című novellájából olvas fel. Nem áll jól neki a történet. Vagy ő nem áll jól a történetnek. Az egész este (Orhan Pamuk A pestis éjszakái, Mário Cláudio: A tanítvány, Eva Mahkovic: ezeken a napokon a mastercard jár a legrosszabbul) gyengébb, mint a tegnapi (Vladimir Zarev: Teremtések könyve kivétel.) Vagy csak én nem vagyok elég fogékony a szellemi táplálékre, mert Anyu ma megint rosszabbul volt, ödémás a lába (rohannom kellett gyógyszertárba vizelethajtóért), majd a sürgősségin begipszelték a bal kezét, mert ínhüvelygyulladást kapott. Pedig már tudott kanállal enni, összeszorított ököllel fel tudta nyomni magát az ágyról és padról, egy kézzel le tudta tolni és fel tudta húzni a nadrágját, meg tudta törölgetni magát alul, ezt gyakorolta két hétig, hogy amikor elmegyek, éjszaka elboldogulhasson egyedül is. Hajnal ötig, amikor a szomszédja, aki szociális gondozó, kezelésbe veszi.
2022. 06. 16.
Szellőzködő lágy meleg, hársfaillat, az irodalom éjszakáján felolvasásokat hallgatni: bolyongás a gyermeki és a felnőtt lét határán, mint Gülüszem, aki egy szeméttelep mellett él az anyjával a Virágsziget nevű viskónegyedben, és tele van „bűbájjal” az élete, vagy mint David Wolf, a zsidó fiú, aki Madame Marie pincéjében előre összeismerkedik felnőttkori énjével, aki más nevet visel, mint ő, azt a nevet, amire a sajátját változtatnia kell, hogy életben maradhasson.
Ülünk a lépcsőn, pléddel a fenekünk alatt az Üvegpiramis mellett, az egykori Verestorony helyén, vagy a Déry téren a Régészet, a Tudomány, a Művészet és a Néprajz allegóriájának társaságában, vagy a Református Kollégium udvarán (a szemben lévő falon: „orando et laborando”), vagy a Csokonai Irodalmi Műhely első emeletén, mint a gyerekek; hallgatjuk a mesét, mert mese minden történet, és az ember a gyermeklét és felnőtt lét határán bolyong, mint Gülüszem (Hvang Szokjong Ismerős világ című regényének hőse), mint David Wolf (Oreszta Oszijcsuk Barackfa könyvesbolt c. regényének főszereplője), vagy a lány, aki anyja helyett emlékezik az átélt borzalmakra Anna Janko Kis népirtás című regényében, vagy az őzgida, akinek idő előtt kell megtanulnia, hogy az erdő nélküli képtelen világban csak a saját lábaiban bízhat (Irene Solá: Énekelek, és táncot jár a hegy).
2022. 06. 15.
A Buddha szomorú-t a Csillagmajor-ral együtt én is kötelezővé tenném.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
