NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:30 Összes olvasás: 71335| 554. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-22 20:30 | 2019. november 22.
Kedves Naplóm!
Most olvasom a regényben, amit fordítok, hogy a segítői szindróma egyik változatát, az ún. ápolónői komplexust, Florence Nightingale-ről neveztek el. Nightingale-effektus azt jelenti, hogy egyesek betegesen vonzódnak beteg, elesett emberekhez, képesek az életüket feltenni mások ápolására, és rendszeresen beleszeretnek a betegeikbe.
Hát, nem tudom. Én olvastam annak idején (kamasz koromban) A lámpás hölgyet, Kertész Erzsébet regényét (a „csíkos” könyvek között találtam rá a nyírmihálydi községi könyvtárban). A nővé, anyává, társsá, de főként emberré érésem egyik legfontosabb adaléka volt.
Harmincnyolc ápolónő kíséretében megérkezni Üsküdarba, a törökországi brit katonai kórházba, ahol éjszaka patkányok szaladgálnak az ágyak körül, eltakaríttatni az elhullott állatok tetemét és a többi felhalmozódott szemetet, megszervezni a rendszeres takarítást, a lefolyók tisztítását, az ágyneműcserét, a gyógyszerellátást, megfelelő étrendet biztosítani, egy egész életen át küzdeni azért, hogy nők is dolgozhassanak a fronton, hogy nemre, bőrszínre, származásra, sőt, frontbéli hovatartozásra való tekintet nélkül minden betegnek jár a gondoskodás – nos, ehhez valószínűleg több kell egy szimpla ápolói komplexusnál.
Florence (állítólag) a beosztott nővéreket meg akarta óvni attól, hogy a betegekkel testi kapcsolatot létesítsenek. Egyes források szerint ezért járkált lámpással a kezében éjszakánként, mások szerint azért, mert olyan lelkiismeretes volt, hogy még éjszaka is látogatta a sebesülteket – ezt értették félre a rossz nyelvek, akik elterjesztették, hogy szerelmes volt a betegeibe.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
