NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 09:08 Összes olvasás: 70057Olvasói hozzászólások nélkül549. | vajdics: rémtelen | Kosztolányi M.: jaj ne már!! | 2019-11-19 23:19 |
Kedves Mária!
Nem te vagy benne a "rémálom", ha figyelmesen elolvasod. Te vezeted az álombéli tárgyalást, ez bátorít fel, hogy kiálljak magamért.
Az álmokat én egyébként (a legnyomasztóbbakat is), a legfőbb segítőimnek tartom. Nyugodtan rájuk bízhatom magam, biztosan nem ellenem vannak. Néha megviccelnek. Ebben pl. az a vicc, hogy én a valóságban téged még sosem láttalak (fizikai valódban). Csak a lelkedet ismerem, de az, úgy látszik, éppen elég egy álombéli "megtestesüléshez"..
Jung óta, amúgy az álmokra érdemes úgy tekinteni, hogy mindegyik szereplője mi magunk vagyunk.
"... már olyan megengedő vagyok, hogy mondhatni elmegyengeség" -- hát valószínűleg ezért kellettél nekem az álmomba, mert erre volt szükségem. Olyan mértékű elfogadásra, amilyet te képviselsz számomra. Bírói szerepbe ültettelek.
Csók: A. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!