NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 14:27 Összes olvasás: 70080544. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-19 15:22 | 2019. november 19.
Kedves Naplóm!
(Fel kell hívnom a kisebbik húgomat, ma van névnapja.)
Hosszú, zavaros álmom volt. Kosztolányi Mária is szerepelt benne, plusz X. Y., a református gyülekezet gondnoka, meg a férjem egykori osztálytársa, Z. Zs. is.
Málnát szedtem egy bokorról, ami a szoba sarkában nőtt, a teraszajtó mellett. Először nem akartam hinni a szememnek, de ahogy jobban odanéztem, kiderült, hogy még annál is több málna van a bokron, mint amennyi első pillantásra látszott. Bíborszínű, lédús bogyók voltak, másfélszer akkorák, mint amilyenek a valóságban szoktak lenni. Egyet meg is kóstoltam. Nem volt íze, mégis nagyszerű dolognak tartottam, hogy nálunk ilyenkor még málna teremhet. Álmomban is tudtam, hogy odakint ez már nem lehetséges.
Ekkor eszembe jutott, hogy a felső ruházatomat (pulcsit, kardigánt, két-három meleg holmit) kint felejtettem valahol messze, egy szikla tövében. Futni kezdtem. Magasra nőtt, zsenge fűvel borított dombvidéken futottam keresztül. Le-föl, le-föl. Élénkzöld színű volt a fű, és fényszikrákat hányt, mint a csillagszórók. Tudtam, hogy ez nem lehet valóság. Ilyenkor szoktam felébredni, de ezúttal nem kijózanodni akartam, hanem belefeledkezni a valótlanságba. Álmodom? Szuper! Akkor most lehetek olyan fürge, mint kislánykoromban, vagy még annál is fürgébb, szökdécselhetek, mint egy gazella, vagy akár repülhetek is a domb felett, mint egy lepke. Ezek a hasonlatok csak most ébren jutnak eszembe, álmomban nem hasonlítgattam magamat semmihez, csak élveztem a száguldást. A mező szélén a szikla tövében megtaláltam a levetetett ruhámat.
De akkor már egy ágy szélén ültem. Z. Zs.-vel beszélgettem valami komoly dologról, aki az ágyon feküdt. Egyszer csak fogtam, és a fejemet a derekának támasztottam. Tudtam, hogy illetlen dolgot művelek, hiszen ő nem a férjem, csak a férjem egykori osztálytársa, de a dereka a rajta lévő hájaktól olyan puha volt, mint egy párna, jól esett belefúrni a fejemet. Ezt megpróbáltam elmondani neki is, nehogy már azt higgye, hogy valami mást akarok tőle, de amíg magyarázkodtam, átváltozott X. Y. -ná, a református templom gondnokává, aki egy magas, szikár férfi, nem olyan duci, mint Z. Zs., és nem az a fajta, akitől egy ilyen esetben (amikor nekem puhaságra van szükségem) megértésre lehet számítani. X. Y. viszolyogva felállt mellőlem, és átvonult egy másik ágyra. Én bocsánatkérően néztem rá: eszem ágában sem volt vele egy ágyba kerülni, nem tudom, hogyan történhetett.
A következő jelenetben már egy bírósági tárgyaláson ültem, ami egyben rendkívüli szülőértekezlet is lehetett, mert a terem, amelyben tartózkodtunk, olyan volt, mint egy régi, angol college kápolnája, faragott padokkal, sötét, patinás belső térrel. Sokan voltunk a teremben, nézők, bírák, szülők, tanárok. Én hol kívülről láttam az egészet, hol benne voltam nyakig a történetben. Úgy tízen lehettünk. A bűnösök. Diákkorunkban követtünk el valamit, azért ültünk a vádlottak padján, ki még diákként, ki évtizedekkel később, felnőttként.
Kosztolányi Mária vezette a tárgyalást. Ez adott bátorságot, hogy felszólaljak, mint önmagam védőügyvédje, az utolsó szó jogán. Egy törékeny, fekete hajú lány ült velem szemben, lehajtott fejjel, erőtlenül. Felálltam. Ettől mintha megnőttem volna, nagynak és tekintélyesnek éreztem magam: felnőtt, öntudatos asszonynak. Hosszan beszéltem a sokasághoz, hangosan, szívhez szólóan, ahogyan a hollywoodi filmek nagyjeleneteiben szokták a hétköznapi hősök, amikor egy bevehetetlen gépezettel állnak szemben. A beszédem lényege az volt, hogy a tárgyalás eddig úgy zajlott, hogy bennünket, diákokat nem kérdezett meg senki arról, mi is történt valójában. A fejünk felett folyt az ítélkezés. Az igazságra mintha senki nem lett volna kíváncsi. Képzeljük csak el, mondtam szónoki hévvel, hány iskolában történik jelenleg ugyanez. Befejeztem a beszédet, de hatást már nem tudtam lemérni, mert felébredtem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|