NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 03:53 Összes olvasás: 71588| 543. | [tulajdonos]: jav. | 2019-11-18 14:09 |
2019. november 18.
Kedves Naplóm!
E. napot ünnepelt tegnap délután a nagycsalád P.-éknél, szokás szerint. Emlékszem a kb. huszonnégy évvel ezelőtti legelső alkalomra: akkor még csak a nagyobbik fiam volt meg, három éves lehetett, és még csak én mertem egyedül kisgyereket vinni. P. kamaszfiai játszottak vele. Ma már el sem lehet képzelni ezt a családi találkozót kisbabák és bújócskázó kisgyerekek nélkül.
Z. L. lengyel származású feleségével, D.-vel beszélgettem hosszasan, aki egyre jobban tud magyarul. Valahogyan szóba került az anyukája. A háború alatt, huszonöt éves korában a ravensbrücki Siemenslagerbe hurcolják munkaszolgálatosnak. Nem zsidó, „csak” lengyel. Jó szeme van és ügyes keze, ez elég ahhoz, hogy alkalmasnak találják a pepecselős gyári munkára. Három évig mikrofonokat, kapcsolókat és reléket szerel össze társaival a német légierő számára.
A háború után tíz évvel börtönbe kerül. Az Angliába emigrált lengyel kormány szimpatizánsaként tartják számon. Tizenöt évre ítélik. 1953-ban! Amikor Sztálin már nem is él, de a tehetetlenségi nyomaték még évekig működteti a szovjet mintára létrehozott rendszert. Egy este fekete bőrkabátos férfiak rontanak a lakásukba, törnek-zúznak, felhasítják a bútorok kárpitját. Az akkor két és féléves D. és a négy éves nővére végignézi, ahogyan az édesanyjukat elhurcolják, aki három évvel később amnesztiával szabadul fehérre őszült hajjal. A börtönben éjszakánként nem hagyták aludni. Amikor lehunyta volna a szemét, mindig felverték.
D. öt és fél évesen nem ismeri fel az anyukáját. Te nem vagy az anyukám, az én anyukámnak barna haja van, tiltakozik. Az édesanyjának a szeme sem rebben: még aznap fodrászhoz megy, és befesteti a haját. Évekig jár altató kezelésekre egy kórházba, mire újra aludni tud éjszaka.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
