NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 10:20 Összes olvasás: 71497| 384. | [tulajdonos]: ... | 2019-07-12 15:12 | 2019. július 12.
1) Az apák bűnei a fiúkra szállnak, igen, és a politikusok, semmi kétség, olyanok, mintha az apáink lennének, hiába szeretnénk, hogy a testvéreink vagy legalább a barátaink legyenek. A gyurcsányok és az orbánok bűneiért engem terhel a felelősség – tudom. Amikor a pápa Auschwitzban imádkozott a náci tömeggyilkosok lelki üdvéért, sokan felháborodtak. Én nem. Imádkozzon csak, gondoltam, az én lelkemet menti meg vele. Mert amikor elképzelem például azt, hogy egy alig tíz éves kislánnyal megásatják a saját sírját, aztán meztelenül egy éjszakára bele fektetik, csak mert az egész napos munkából „haza” felé (értsd a táborba vissza) menet fel mert venni a földről egy almát, és az a kislány reggelre nem csak átfagy, de meg is őszül (igaz történet – lásd: Mózes Teréz: Bevérzett kőtáblák című könyvét https://moly.hu/konyvek/mozes-terez-beverzett-kotablak), amikor ezt elképzelem, nem csak azt érzem át, min mehetett keresztül az a kislány, de óhatatlanul átkerülök a másik oldalra is, mert keresem a magyarázatot, mintha lenne, különben nem bírnám ki, hogy fagyok meg és fehéredik ki a hajam. Rendnek kell lennie, ez a magyarázat, ebbe kapaszkodom, mint Hanna Schmitz A felolvasó c. filmben, rendnek kell lennie, hajtogatom, és ha nem imádkozik értem valaki, így maradok, akkor is, ha a következő pillanatban már az a kislány vagyok, aki az utolsó napokban, amikor a háborúnak már vége volt, úgy élte túl a lágerben a nyomok eltakarítását, hogy befeküdt a halott édesanyja alá, és megvárt, amíg a katonák elvonultak. Ő túlélte, és felnőtt, én ott maradtam, mert a halott anya is én vagyok. A testem örökre az övé, a lelkem viszont az ördögé, mert elvitték a katonák. Jól teszi, aki érte imádkozik, nagyon jól teszi.
2) Mindig (azaz sokszor, vagyis nem egyszer), amikor már azt hiszem, hogy elég tapasztalt (vagy legalábbis elég öreg és fáradt) vagyok már ahhoz, hogy túl legyek minden földi hülyeségen, ami bezár, vagy bolyongásra késztet, ott találom magam egy útvesztőkkel és zsákutcákkal teli börtönben, mint a visszaeső bűnös. Vagy az ön-gyilkos, aki folyton visszatér a tett színhelyére.
3) Irány Szepezd. (Pszt! Titkosügynöki ön-megbiztatás.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
