NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 07:18 Összes olvasás: 71596| 346. | [tulajdonos]: ... | 2019-02-11 22:11 | 2019. február 9.
A mihálydi házunk mellett volt egy nagy gödör. Cigányok vetettek benne egykor vályogot, mire én megszülettem, megtelt vízzel, a közepét benőtte a nád. Halak kerültek bele, és békák, de annyi, hogy tavasszal nem lehetett aludni a kuruttyolásuktól. Anyámék és a környékbeliek, úgy nevezték továbbra is, a Gödör. Télen, ha befagyott, lehetett rajta csúszkálni. Kovács Feri, a szomszéd fiú egyszer kölcsönadta a korcsolyáját. Vicces volt benne a jégen botladozni, akkor még nem fájtak az ízületeim, meg sem kottyant, ha elestem.
A Gödör mellett ácsorgok álmomban. Tele van emberrel, gyerekekkel és felnőttekkel. A gyerekek szaladgálnak, a felnőttek táncolnak és beszélgetnek, mintha egy iskolai bálon lennének egy nagy teremben. Amikor belépek közéjük, akkor veszem észre, hogy nem egy terem padlója van a lábunk alatt, hanem a Gödör jege. Nézem: be van ez egészen fagyva? Nincs. A széle már nagyon vékony, látom, ahogy mozog a vízen a jégtábla. Visszaugrok a partra. Csodálkozom a többieken, hogy mernek fent maradni, nem jut eszükbe, hogy beszakadhat alattuk a jég? Míg ezen elmélkedem, valahogyan felkerülök újra én is a táblára, de nem érzem, magam rajta biztonságban, érzem, hogy innen menekülni kell. Az egész tábla beleng, ahogy leugrom róla, annyira, hogy a víz magasra felcsap, és a tábla túloldalán két gyereket a mélybe sodor. Egy férfi utánuk ugrik. Hideg lehet a víz, vajon túlélik-e gyerekek? Furdal a lelkiismeret, én okoztam a bajt. A jégtábla alól kerül elő a férfi a gyerekekkel. Lábuknál fogva emeli ki őket a vízből. Nem élnek, mondja. Megsemmisülve ülök a parton. Miattam haltak meg. Mert félelmemben belengettem a jégtáblát.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
