NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 13:52 Összes olvasás: 71144| 331. | [tulajdonos]: ... | 2019-01-10 15:45 | 2019. január 10.
Egy régi fiúmról álmodtam, nem jut eszembe a neve. Jött velem mindenhova, egyszer csak megállt, és azt mondta, lehet nyugodtan nemet mondani bármikor, csak szólnom kell, hogy nem akarok valamit, és kész. Hmm.
2019. január 09.
Ma végre nagyot takarítottam. Nem csak a szokásos, mindennapi szemetet söpörtem ki. Az egyik szekrény alatt, amit ritkán mozdítok ki a helyéről, találtam egy fél lapátnyi fenyőtűlevelet, pedig nem is volt idén karácsonyfánk, csak néhány ágat hoztunk be az illata miatt (végett). A papírok közt leveleket találtam Magyarország Kormányától, hármat is, egyet a férjemnek, a másik kettőt a két nagyobbik fiúnknak címezve –hihetetlen, hogy már G. is nagykorú. A negyedik levél, amit én kaptam, nincs meg, valószínűleg rögtön kidobtam olvasatlanul. Most sem olvasom teljesen végig. 10 pont a családok védelméről harmónikaszerűen összehajtogatott, színes papíron: támogatja-e Ön, hogy az állam ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét, egyetért-e azzal, hogy a legalább három gyermeket vállaló édesanyáknak kiemelt támogatást kell adni stb. Három gyereket szültem, akár nekem is szólhatna az egész, ha nem lenne ott mindjárt az első pontban a kérdés, amitől eszköznek érzem magam, háromgyerekes eszköznek: egyetértek-e Én azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni. Semmi baj, imádok papírt selejtezni, a reciklálás mestere vagyok. A családok védelméről szóló színes nyomtatványból egyet megtartok emlékbe, a többit eltüzelem. Kukoricapelyhes dobozokban gyűjtöm a másként nem hasznosítható, eltüzelendő szemetet. Kakaós párnácskák, ez van az egyikre írva, ha megtelik, jöhet a másik, azt amelyikben Ciniminis volt, a gyerekeim kedvence, én nem szeretem, vagyis, lehet, hogy szeretem, de nem fogyasztom, mert szerintem hizlal. A Magyarország Kormányának címzett válaszborítékokat nem tűzelem el, kis csinosak, keskenyebbek, mint a közepes boríték, amelyekben érkeztek, kiválóan alkalmasak a havi iskolai ebédpénz csomagolására. A Magyarország Kormánya feliratot vastag filccel áthúzom, feléje írom a gyerek nevét, alá az összeget, hadd lássa a gazdaságis, milyen takarékosak vagyunk. Évek óta csinálom ezt, három gyerekes anyaként megtanulja az ember értékelni a környezettudatos, szelektív hulladékgyűjtést. A 10 pont mellé csatolt, címerrel ellátott Tisztelt Honfitársam! kezdetű leveleket, kár lenne eltüzelni, a másik oldaluk ugyanis teljesen üres. Szép sima A4-es papír mind a három, gyönyörűen ki lehet rá nyomtatni valamit, mondjuk egy–egy versemet. A válaszlevelek hátoldala sajnos csak félig üres, de elfelezve mindegyikből lehet hajtogatni egy–egy bevásárló cédulát. A Tescóban a pénztárnál ácsorogva lesz majd mit olvasni, a cédulák belsejét kitöltő apró betűs adatvédelmi tájékoztatót máskor úgysem lenne időm, mert legalább ötven soros.
2019. január 08.
nem tud csúnya lenni a hóesés pedig tud van ahol túl sok esik egyszerre házakat temet maga alá és embereket öl csúnya hó pedig milyen szép milyen lehet a jeges kásába fulladni azt szeretem a frissen lehullott hóban hogy elnyeli az idegen hangokat és csak a lépteimet hangosítja ki mintha beszélgetnénk én és a hó holnap korábban kell elindulnom itthonról garantáltan késni fog a busz
2019. január 07.
A nők állandóan táncolni akarnak, a férfiak sosem, Bori is folyton el akar engem cipelni, én meg nem akarok sose menni, na jó, nagy ritkán igen, amikor már nem győzöm hallgatni, hogy ő mennyire szeretne, elmegyek, ha annyira akarja, legyen meg az öröme. Ezt Imre mondta a szilveszteri buliban, amikor szóba került, hogy mehettek volna Borival máshova is újévet köszönteni, mint ahova velünk mentek. Volt egy táncos buli a Rathauskellerben, de Imre nem igazán vágyott rá, Borinak lett volna kedve, a nőknek mindig van, mondta. És a férfiak, akik mégis táncolnak, és láthatólag élvezik, kérdeztem. Vannak férfiak, persze, vágta rá Imre, akiknek a vérében van a tánc, a ritmus, de a többi utálja, megmondjam, miért? Miért? Mert tánc közben elég hamar kiderül, melyik hím a jobb, kitől esnek hasra a nők, és ezt nem szeretjük, én sem.
Nem lett csípős a kezed, nem dörzsölted bele a szemedbe a csípős paprikát, amit a nyakamra kentem, kérdeztem ma Lajost rocky után hazafelé jövet. D. Andreáék előtt jártunk a kanyarban, ahol az út szétválik, ott mindig ácsorgunk egy kicsit, mielőtt elbúcsúzunk. Nem csípett, felelte Lajos. Ennyit tudok, hogy így hívják, mondta az elején többször is a vezetéknevét, de nem jegyeztem meg, nincs képem újra megkérdezni, de nincs is szükségem rá. Nem csípett, felelte Lajos, én mást vettem észre, de nem merem mondani, nehogy megbántsalak vele. Jaj, már megint kezdi, gondoltam, de csak annyit kérdeztem, miért, talán valami idétlenséget láttál rajtam. Jobb, ha nem mondom. Ne már! Jó a ruhád, ami rajtad volt, mindig ez legyen rajtad. Ezt nem tudom megígérni, feleltem, a húgomtól kaptam, indiai ruha, túrta valahol, nagyon ronda minta volt rajta, le kellett szedjem, és másikat varrni rá. Mindegy, ez jól áll neked, de inkább nem mondok semmit, én tudom, hol a határ. Veled táncolok, mert a férjem nem szeret, feleltem, én meg szeretek, ennyi. Oké, a határt te szabod. Szuper, akkor hétfőn.
2019. január 6.
Nem jutott eszembe összehasonlítani magam Bridget Jones-szal Eplényben a sípályán. Önmagamhoz képest a gyengülő ízületeimmel, tíz év kihagyás után, csak bénáskodni tudtam. Az eleje még ment, az első óra, akkor azt a férjem, hogy büszke rám, aztán elhallgatott. Mégis megérte. A friss levegő és a hó miatt. A jeges szélért is hálás vagyok, kifújta a fejemből a gondolatot, amit a DOKK-on vert valaki a fejembe: hogy a nemzet értéktelenebbik részéhez tartozom, mert nem vagyok „olyan” szavazó. Nem írom ide a párt nevét, nehogy valaki reklámnak nézze.
2019. 01. 05.
A boldogságról. Viszonyítás kérdése egész. Az, hogy ötvennégy évesen jobban síelek, mint Bridget Jones, elégedettséggel tölthetne el, ha eszembe jutna összehasonlítani magam vele a pályán is. Holnap síelünk. Eplénybe megyünk, másfél óra az út, négy órás bérlettel zárásig síelünk, este nyolcra már itthon is lehetünk. A kisebbik fiúnk beszélt rá bennünket, mert végre esett egy kis hó. Kölcsöncipő, kölcsönléc, anyának nem érdemes úgyse újat venni, a legolcsóbb síbakancs is legalább ötvenezer forint a Decathlonban.
2019. január 04.
Érdekes, hogy épp most kerül elém Leonyid Genrihovics Zorina darabja, a Varsói melódia, amikor Vadim újra felbukkant az életemben. Romantikus történet egy lengyel lányról és egy orosz fiúról, aki a bombázások elől ugyanabba a házba menekül, a fiú sebesült, együtt vészelik át a nehéz napokat, közben sokszor összevesznek, de az csak olaj a tűzre, mert mindjárt az első pillanatban egymásba szeretnek. Össze akarnak házasodni, de nem tehetik, tíz évvel később, amikor újra találkoznak már mindketten házasok.
Vadimmal harminc éve ismerkedtünk meg Odesszában, akkor még Gyima volt a beceneve, én így emlékeztem rá. Szabadok voltunk mind a ketten, szabadon szerethettük egymást. Én hazajöttem, ő maradt. Pár levelet váltottunk, aztán eltettük egymást az emlékek közé. Valamit kerestem Facebookon, így került elém Vadim öt évvel ezelőtti levele. A nem ismerősök üzeneteit nem jelzi a gépem, úgy van beállítva. Tíz éve keres, írja, lenne-e kedvem spanyolul levelezni vele. Nős, van egy 29 éves lánya, aki a TV-nél dolgozik. Ő maga üzletel, még nem tudom, mivel, háromszor-négyszer utazik évente Latin-Amerikába. Így már nem olyan vicces a spanyol nyelven való levelezés, mégis az az érzésem, ideje lenne végre megtanulnom oroszul.
2019. január 2.
Eszembe jutott ma reggel, nem tudom, miről, a nap, amikor anyósommal összefutottam a Körúton az Oktogon melletti cukrászdában, ami azt hiszem, azóta már nem létezik. A sütiket nézegettem éppen, milyen vannak, amikor anyósom belépett. Zavarban volt, úgy viselkedett, mint egy bűnöző, akit éppen tetten érnek, pedig még el sem követte a bűnt, csak gondolatban vétkezett. Nahát, szólalt meg, amikor magához tért a meglepetésből, most lelepleztél, itt szoktam bűnözni. Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse ki a sütimet. Francia krémest kértem, ahogyan szoktam, sose kérek mást, igazából semmi értelme végignéznem a választékot, hacsak azért nem, hogy érezhessem, nem azért eszem francia krémest, mert nincs más. A többpártrendszer érteleme is valami hasonló kellene, hogy legyen.
2019. január 1.
Confusion wil be my epitaph. Soon the light soothe the endless night and wait here for you our reason to be here. Január elsején King Crimsont és Yest egymás után hallgatni, hogy a két dal egymásba szövődjön, mint egy zenei palimpszeszt, biztosan nem beteges dolog, csak jellemző rám.
Szilveszter S. T.-éknél. Áttársasoztuk magunkat 2019-be. Az Imagine nevű játékot Noeléktől kaptuk karácsonyra. Nem lehet benne beszélni, hangokat adni, még csak mutogatni sem, szimbolikus ábrákkal némán kell kirakni a „mondanivalót”. A legnehezebben kirakható kategória a kedvencem, „kifejezés” a neve, de többnyire valamilyen szólást takar. Az egyik pasi Benyovszky Móricz figurájával akarja elmutogatni a Madagaszkár-t. Ez a játék csúcspontja és egyben mélypontja. A Las Vegast először el sem akartam kezdeni, azt hittem, nem fogom szeretni, nem képzeltem, hogy bele tudom élni magam a kaszinóhangulatba. Bele tudtam. Abbahagyni nehezebb volt, mint elkezdeni. Reggel hatkor kerültünk ágyba, mire felkeltünk már újra sötét volt.
Holnap reggel fél nyolckor spanyol óra a ComputaCenterben. Készülnöm kell, ennek ürügyén végre külön vonulhatok a családtól. Nem mintha túlságosan igényelné bárki is, hogy körülötte sürgölődjem, ilyenkorra már mindenkinek elege van a folytonos együttlétből. Nem főztem lencsét. A virslit elő sem vesszük.
Spanyol órára új anyagot viszek. Pár percet szánok a karácsony és a szilveszter felidézésére, csak hogy a közelmúltat és az elbeszélő múltat (indefinido) gyakorolni lehessen, aztán elkezdjük a folyamatos múltat (imperfecto). „Azt kell figyelni, hogy a múlt idő előreviszi-e a cselekményt vagy csak leír: haladunk vagy csak bámészkodunk” – ezt a magyarázatot találtam az imént az indefinido és az imperfecto különbségére. Évekbe telt megértenem, amikor nekem tanították, ha ügyes vagyok, a tanítványaim pár nap alatt megszokják. Bevihetném órára az „Amikor én még kissrác voltam” szövegét. Ha lefordítanánk, tele lenne imperfectóval. Nem viszem be. Így is el vagyunk maradva a könyvvel. Szerződésben vállaltam, hogy a tanfolyam végére befejezzük. Azt a szart. Lehetne szorgalmi feladat is az „Amikor én még kissrác voltam” fordítása. Lehet, hogy mégis beviszem.
A szilveszter éjszakai fékezhetetlen zsivajt zsibbadt csend váltja fel. Mintha mindenki be lenne lőve. Comfortably numb. Január elsején este tizenegykor senkinek nem eszébe rajtam kívül a faluban mászkálni. Autó sem jár. Aztán mégis jön egymás után kettő is. The rest is silence. Haladunk vagy csak bámészkodunk?
2018. december 26.
A Budaőrsi Uszoda nyitvatartását akartam megnézni, így került elém a videó: Punto Jazmín, hogyan horgoljunk jázminmintát. Csak kipróbálom, gondoltam. Egy fél óra múlva álltam fel, elgémberedett lábakkal, átfagyott derékkal. Begyújtani a kandallóba, lementeni a videót, the-fastest-youtube-video-downloader, a kisebbik fiamtól tanultam YouTube-videót lementeni kb. három éve. Ő akkor volt 11 éves, én 51. Az uszoda, ja, az nincs nyitva, karácsony második napja van. Fel kellene kelni, mondtam A.-nak délelőtt 11 körül. Mit akarsz, én ma már háromszor is felkeltem, felelte, és magára húzta a takarót. A jázminmintához, amit magamban csillagmintának nevezek, a második sortól három különböző lyukba kilenc ráhajtást kell készíteni, magyarul egy 18 szálból álló hurkon kell áthúzni a fonalat ahhoz, hogy a virágok közepe létrejöjjön. Piszok nehéz, állandóan bele akad a tű horga a szétfeslő szálakba, ha nem jön át könnyedén, jobb lebontani és újrakezdeni az egészet. Az állandó újrakezdés, ezért érdemes mindent csinálni. Nem arról van szó, hogy az embernek végtelen a türelme. Ha anyád nem tanított meg káromkodni, vagy leszoktatott, mielőtt rászoktál volna, kezdj el horgolni, garantáltan megtanulsz átkozódni. Minek csinálod, ha ilyen ideges leszel tőle, kérdi a férjem. Nem vagyok ideges, csak ne zavarj, a picsába, most elrontottam. Ha új mintát tanulok, jobb, ha nem beszélnek hozzám. Olyankor még zene sem szólhat. Később, amikor már automatikusan mozog a kezem, és nem kell számolnom a szemeket, csukott szemmel is elboldogulok. Fel tudok készülni a következő spanyol órámra, simán társasozom a családdal. Buszozáshoz, vonatozáshoz kötelezően ajánlanám a horgolást. Verset írni is lehet közben. A ritmikán és az ismétlődő mintázatokon múlik minden.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
