NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 16:34 Összes olvasás: 70091262. | [tulajdonos]: kihalóban2 | 2018-11-17 13:16 |
Nem volt senkim, semmim anyósom sógora, a kórbonctan-professzor. A kezét néztem mindig, amivel a medikusok gyűrűjében a hullák beleit forgatta. Ez itt a máj, ez itt a vese, öregember volt, de nézzék meg, a sejtek és a szövetek alaki változást nem mutatnak. Én már csak csúnya vénemberként ismertem, de láttam róla fiatalkori képeket, valamikor régen egészen jóvágású lehetett. Az egyetlen volt a családban, aki kezet csókolt nekem, ha találkoztunk valamelyik svájci rokon születésnapján vagy egy halotti toron a Gellért Szállóban, a Hiltonban vagy a Kempinskiben. Nem győztem subickolni a kézfejemet az öt csillagos mosdókban. Ő volt mégis mindig az egyik fő szövetségesem, a család hozzám hasonlóan eltökélt áutszájdere. Az utolsó pillanatig magázódtunk, ehhez ragaszkodtunk. Kézcsókom, Anikó, maga egyre szebb. Ugyan már, K. bácsi, zavarba hoz. Hiányozni fog az összes nyálas gesztus, ami most vele kihal. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!