NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 12:22 Összes olvasás: 71500261. | [tulajdonos]: kihalóban | 2018-11-17 13:08 |
Nem volt senkim, semmim, anyósom sógora, a kórbonctan–professzor. A kezét néztem mindig, amivel a medikusok gyűrűjében a hullák beleit forgatta. Ez itt a máj, ez itt a vese, öregember volt, de nézzék meg, a sejtek és szövetek alaki változást nem mutatnak. Én már csak csúnya vénemberként ismertem, de láttam róla fiatalkori képeket, valamikor régen egészen jóvágású lehetett. Az egyetlen volt a családban, aki kezet csókolt nekem, ha találkoztunk valamelyik svájci rokon születésnapján vagy egy halotti toron a Gellért Szállóban, a Hiltonban vagy a Kempinskiben. Nem győztem subickolni a kézfejemet az öt csillagos mosdókban. Ő volt mégis mindig az egyik fő szövetségesem, a család hozzám hasonlóan eltökélt áutszájdere. Az utolsó pillanatig magázódtunk, ehhez ragaszkodtunk. Kézcsókom, Anikó, maga egyre szebb. Ugyan már, K. bácsi, zavarba hoz. Hiányozni fog a sok nyálas gesztus, ami most végleg kihal vele. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!