NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 07:38 Összes olvasás: 71597260. | [tulajdonos]: egy-perc-múlva | 2018-11-17 11:15 | Egy perc múlva zárva, ez áll az ajtón, amin belépek. Egy kert fogad szerteágazó utakkal. Épp hogy elindulok az egyiken, máris egy hatalmas szobában találom magam. Olyan, mint a mi szobánk, de sokkal nagyobb, mintha kitágultak volna a falai. Egy szép arcú fiatalember áll a közepén rendkívül elegáns öltönyben, vékony és magas, fel kell emelnem a fejemet, hogy lássam az arcát. Az egész alakját valami irigylésre méltó lazaság jellemzi. Nagyon gazdag lehet, gondolom, övé a gyár. Valamit magyaráz. Az emberek két kategóriára oszthatók, ez a lényege annak, amit mond, látok is egy táblázatot, ott lebeg az orrom előtt a levegőben, ki hova tartozik. Nem értek vele egyet, de ezt már nem mondhatom el, mert hirtelen feltárul előttem a gyár belseje. Egy fémszínű csúszdán egymásba gabalyodott emberek csúsznak le a mélybe, hárman–négyen egy kupacban málna színű zselével leöntve. A csúszda felett állunk, kedvem lenne beleugrani, olyan csábítóan kanyarog, mint az élményparkok vízicsúszdái, de túl hidegnek találom az anyagát, és a szélei is túl élesek, a pléhtepsikre emlékeztetnek, amelyekbe a halottakat szokták beleejteni a hullaszállítók (láttam ilyet, amikor a nagymamámat elvitték, sovány és pici volt a Mama, de úgy esett a tepsibe, mint egy több mázsás homokzsák). Csúsznak le az emberkupacok, formás női lábak kandikálnak ki belőle. Belekóstolok a zselébe. Édes, állapítom meg, de nem elég savanyú.
Telefoncsörgésre ébredünk. H. az. Meghalt K. bácsi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|