„Az „öreg” Gismonti nagyjából annyi idős lehet ezen a felvételen, mint most a lánya, Bianca, akit tegnap láttunk a BMC-ben” – írom a Facebookon egy videó fölött. Milyen érdekes, hogy nem azt írom, „akit tegnap hallottunk.” Eszembe jut, mit mondott a középső fiam két éves korában, amikor takarítás közben megtaláltam egy ágy mögé esett Lisa Gerrard-CD-t, és feltettem róla egy számot; azt a számot, amit naponta hallgattam, amikor ő még a hasamban volt.
– Anya, látom a zenét. – Hallod, nem? – Nem, anya, én látom – feleli, és a szemében a tükörképem mellett megjelennek annak a világnak a képei is, amelyben egykor naponta együtt jártunk.
– Téged is hallak, Anya. Hallom, ahogy ott állsz.
Az utóbbi mondat már a már gyerekként is vak Ray Charles szájából hangzott el a „Ray” című filmben.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.