NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 00:37 Összes olvasás: 71275| 235. | [tulajdonos]: patchwork | 2018-11-11 14:12 | A gondosan össze-visszára szerkesztett világból kilóg a rend lába.
Halak beszélgetnek így fejükkel az akvárium falának ütközve. A víz alól, ami éjszakánként ellep, csak buborékok jutnak a felszínre. Pedig tudnék mit mondani, és szívesen hallgatnám, mit üzen vízen túli világ.
Safety is an illusion, ez volt Sophia válasza arra a kérdésre, biztonságban érzi-e magát a cipőjében. Sophia a legújabb fejlesztésű humanoid robot.
Fehér atlétában, alsónadrág nélkül jön ki a szobából. Előre, hátra billeg a pénisze, a golyói jobbra, balra lötyögnek. A táskája felé hajol, most a fenekét látom. Szép. Túl hamar találja meg, amit keresett. Elnéztem volna még egy darabig. Egy órája még veszekedtünk. Nem tudom felidézni, min.
Mi illik, mihez nem. Egy pötty alakú vers, ami belül kockás vagy csíkos, önmagában még nem biztos, hogy szép. Legfeljebb csak bizarr. De ha több ilyen belül kockás vagy csíkos pöttyöt verset beteszünk egy kötetbe, amelynek kívülről jó szabása van, érdekes eredményre juthatunk, akkor is, ha nem mindenki szereti a patchworkot.
A feje hátul egy tenyérnyi folton kopasz. A kezét elől összekulcsolja, úgy áll ott sokszor teljesen egyedül az elsősorban, mint egy felkiáltójel, mintha az Isten testőre lenne. Szelíden mosolyog, ezt most nem látom, de odaképzelem az arcára a mosolyt, amit annyiszor láttam már, és sose hiszem el. Összekulcsolt kezébe egyszerre tudok egy csokor virágot és pisztolyt képzelni. Vagy lángpallost. Úgy tartja, mint az úttörő ünnepségeken a zászlórudat. Kb. hatvan éves lehet, vagy több, olyan jól tartja magát, hogy nehéz megállapítani a korát. Elképzelem, hogy valamikor fiatal volt és szerelmes, és az a mosoly, amit most nem hiszek el, még valódi volt.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, egy hatalmas máglyát, amelynek a tetejére előre, önként felfeküdnék. Úgyis eretneknek neveznének később. Na, persze. Sokkal inkább elképzelhető, hogy amikor már minden elromlott, fityulát öltök, mint II. Miklós felesége és lányai, és kimegyek a frontra a tűzvonalba fejeket kötözgetni, sebeket tisztogatni. Beleszeretnék egy féllábú katonába, akit várna otthon az asszony és minimum két gyerek, így legalább plátói lehetne a szerelmünk, a megvalósulók olyan bonyolultak, a haza érdeke, a népességpolitika lehet, hogy megkövetelné, hogy nekem is csináljon egy gyereket, de nem tudna szegény, nem azért, mert féllábú, hanem mert én túl lennék már rég a menopauzán. Hallgatnék hát, és törölgetném tovább a sebeiből a gennyet.
Ne lesz tűz. A szkafander lassan hozzánő a bőrömhöz, optimális hőmérsékleten tart, még ad némi levegőt is, jól elvagyok a belsejében, mint alma belsejében a kukac.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
