NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 00:54 Összes olvasás: 71670| 195. | [tulajdonos]: palimpszeszt-javítva | 2018-10-28 13:39 | Most már álmomban is szövegeket írok. Régebben képeket láttam, nem volt könnyű szavakkal újrafesteni őket, de legalább volt valami fogódzó, lehetett belőlük verset vagy prózát írni, olyat, amilyet. Most előre megírok mindent. Hű, de jó, gondolhatná valaki, mennyi munkát meg lehet ezzel takarítani, igen ám, csak hogy amíg a képekből mindig maradt valami, az álombéli szövegek, mire felébredek, megsemmisülnek, mintha eltűnő tintával írtam volna őket (fenolftaleint ammónia-oldatba csepegtetve lehet ilyen tintát házilag gyártani, a gyerekekkel egyszer kipróbáltuk). Ha vissza tudnám idézni azokat a sorokat, ki tudja, talán én lehetnék a költők királya, de hiába gyötröm magam reggelente, csak üres felületet látok. Lehet, hogy nincs is más felület, csak az az egy. Ha egyszer valamilyen trükkel elő tudnám varázsolni róla a szövegeimet, akkor sem jutnék sokra, mert az egymásra írt rétegek eltakarnák egymást, legfeljebb egy-egy szó villanna elő ott, ahol a máz, ami éjjelente rákerül, felfeslik, mint a sokszor újrameszelt házról a vakolat.
„mintha megadtad volna/ magad egy álomnak, mely/ minden éjszaka ugyanaz:/ beléd szeret egy férfi, akinek/ reggelre mindig elfelejted a nevét.” – olvasom Vincze Sándor „A kód feltörése” című versében. Igen, valami ilyesmi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
