NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 00:49 Összes olvasás: 70034192. | [tulajdonos]: itt-is-ott-is-amott-nem | 2018-10-28 12:56 |
Kedves Játszótársak!
Nem az életünk függ a Jó, ha a vége jó – játéktól. Nekem tetszik ez az interregnum. Kellett már valami, ami kizökkent bennünket a játékfüggőségből. Ha most itt vége lenne az egésznek, az is jó lenne.
Hónapokig vezettem e játék eredeti változatát a Költészeti Játszóházban (akkor már új neve volt, nagyjából ugyanazokkal a versírást gyakorolni akaró, alkotó kedvű emberekkel, de én továbbra is ezen a néven tartom számon magamban – ha DOKK új nevet kapna, valószínűleg azzal is így lennék). A KJH–ban egy hetet adtam a feladványra. Ha nem volt időm egy hét alatt lezárni, két hétbe is beletelt, mire a játékosok meg tudták, mi volt az eredeti befejezés. Kíváncsiak voltak, de tudtak várni. Mint ahogyan azt egyszer már írtam (éppen Filip Tamás vezette akkor is a játékot), fontos értéknek tartom a mai világban, amelyben tömegesen érzelmi inkontinenciában szenvedünk, a várni tudást.
Vincze Sándor nagyszerű költő, nem vet rossz fényt a játékra, ha ő is játszik a vers univerzumába illeszkedő, jóindulatú befejezéssel. Sokkal nagyon bajnak tartom, ha valaki saját nevében érezhetően gúnyolódik a vers szerzőjén. Nekem nincs heteroním költőtársam, próbálkoztam ilyesmivel (a DOKK–on soha), látszólag kiterjesztette a személyiségemet, de egy idő után nagyobb börtönnek éreztem, mint saját magamat. Ám, ha valaki le tud magáról hasítani konzekvensen egy saját stílusú heteronímet, miért ne élhetne vele, főleg, ha tudjuk, kihez tartozik. Hogy erre eddig nem volt precedens? Az extrákra sem volt korábban precedens, aztán lett. A játék szabályait mi alakítjuk, nem Isten diktálta Gyurcsinak a Sinai hegyen.
Áldás, békesség: Vajdics Anikó
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!