N. D. S. L. (Vajdics Anikó) : vegyes-sali

NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 08:53 Összes olvasás: 71491

Korábbi hozzászólások:

159.	[tulajdonos]: vegyes-sali	2018-10-19 17:03
0) Az előbbi bejegyzésem, rájöttem, ordítóan előítéletes. Semmi nem indokolja az Ahmed nevet. Nem tudom, miből gondoltam, hogy egy betolakodó csak hímnemű lehet. Hogy helyreálljon az egyensúly, a legközelebbi vendéget (estére várható) női névre fogom keresztelni. Már tudom is, melyikre: Naomi lesz, mint a Bibliában az a héber asszony, aki évtizedekig él a családjával Moáb földjén, de amikor a férje és a fiai meghalnak, haza akar térni az övéi közé. Az egyik menye, a moábita Ruth is vele tart. Nincs semmijük, szegények, mint a templom egere, és idegenek. Naomit sem akarják visszafogadni a héber asszonyok, Ruthot meg úgy kezelik, mint egy büdös bogarat, egészen addig, amíg Boáz bele nem szeret. 1) Egy agymenőt szóban tisztaságra szoktatni, mint zivatar elől felhő alá menekülni: éppoly’ reménytelen. 2) „Minden költő prostituált” vagy „A költészet prostitúció” – már nem emlékszem pontosan, mi volt a címe annak az előadásnak, amit Lackfi János tartott négy-öt éve a Pszinapszison. Akkoriban már írtam verseket. Azóta sem döntöttem el, mi állna nekem jobban: a rímgyóság vagy a haikurvaság. 3) Amikor egy szexfüggőnek folyton fáj a hasa, az a napinarkólika? 4) AGUA mindig a víz most is még és már megint ömlik be a házba egy akkora résen mint a hajóablak vagy a repülőgépeken az a pár tenyérnyi rálátás a világra üveg helyett hártya fedi naná hogy átszakadt nem csodálkoznék ha vérezni kezdene a ház mindig a víz máskor a kertet lepi el apám metszette benne a fákat évekig lassan gyűlik a víz hirtelen mint a szökőár felugrik a levegőbe felemel engem is de rögtön ki is szalad alólam és én nem esem le lebegek mint a tollpihe leírhatatlan földöntúli boldogságban mintha nem is apám kertjében hanem már abban a másikban lennék mindig a víz van hogy úszni akarok benne de olyan sekély hogy csak kapálózom mint a filmbéli Picasso amikor Párizsban műtermet keres tudni szeretné van-e víz agua agua mutogat kézzel lábbal hasra veti magát egyre kétségbeesettebben hadonászik de a madame nem érti electricité mutat a plafonról lelógó villanykörtére és beszedi a díjat mindig a víz meg az a férfi is aki folyton más alakban tűnik fel mintha többszörös személyiség lenne de az illendőség határait nem lépi át soha pedig megtehetné ki látná amikor álomban végighúzza az ujját a hasamon

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!