NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 18:53 Összes olvasás: 71244146. | [tulajdonos]: jav. | 2018-09-23 14:00 |
– Szerelmes vagyok, el fogom hagyni a férjemet, viszem a gyerekeket is, mind a hármat, nem értem, hogy képes valaki olyan házasságban élni, aminek izzadságszaga van – mondta, és jelentőségteljesen rám nézett. A többiek követték a tekintetét, egy pillanatra minden szem rám szegeződött, sokan bólogattak, aki a szerelmet a házasság oltárán feláldozza, az gyáva és megalkuvó – ez a gondolat vált csoportnormává az alatt az egy pillanat alatt.
Izzadságszagú. Sokáig küzdöttem ezzel a szóval. Nem lehetett elfelejteni, kisebbíteni. A házasságom olyan volt, mint Déva vára, naponta kellett befeküdnöm a kövei közé, hogy legalább az, amit éjjel rakunk, megmaradjon reggelig. Évekbe telt, amíg rájöttem, hogy nem kell szégyellnem a verejtéket, amivel ez a küzdelem járt, lehetek rá akár büszke is. Vagy, ha már büszke nem vagyok, legalább elfogadhatom: a házasságom ilyen. Ilyen izzadságszagú.
„A kislány, aki mindenkit szeretett” ezzel együtt biztosan én vagyok, akkor is, ha nem. Meg az is, aki három lábon gyábokor, és a kálán pugra nem tud menni.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!