NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 04:05 Összes olvasás: 71288145. | [tulajdonos]: kálán-pug | 2018-09-23 13:50 |
a) – Szerelmes vagyok, el fogom hagyni a férjemet, viszem a gyerekeket is, mind a hármat, nem értem, hogy képes valaki olyan házasságban élni, aminek izzadságszaga van – mondta, és jelentőségteljesen rám nézett. A többiek követték a tekintetét, egy pillanatra minden szem rám szegeződött, sokan bólogattak, aki a szerelmet a házasság oltárán feláldozza, az gyáva és megalkuvó – ez a gondolat vált csoportnormává az alatt az egy pillanat alatt. Izzadságszagú. Sokáig küzdöttem ezzel a szóval. Nem lehetett elfelejteni, kisebbíteni. A házasságom olyan volt, mint Déva vára, naponta kellett befeküdnöm a kövei közé, hogy legalább az, amit éjjel rakunk, megmaradjon reggelig. Évekbe telt, amíg rájöttem, hogy nem kell szégyellnem a verejtéket, amivel ez a küzdelem járt, lehetek rá akár büszke is. Vagy, ha már büszke nem vagyok rá, legalább elfogadhatom: az házasságom ilyen: Ilyen izzadságszagú. Attól még más választhat más utat.
b) A kislány, aki mindenkit szeretett, biztosan én vagyok, akkor is, ha nem. Meg az is, aki három lábon gyábokor, s a kálán pugra nem tud menni. De talán nem is akar.
.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!