NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 15:27 Összes olvasás: 71631141. | [tulajdonos]: elég | 2018-09-18 21:13 | Elég egy mozdulat, egy sokat ismételt gesztus, és mint a vulkán, úgy tör fel bennem egy emlék bárhonnan, bármikorról, bármilyen mélyről. Ma egy mélytányért vettem elő a konyhaszekrényből, hogy fel tudjam verni a tojást a vacsorámhoz. Előbb kompótos tálat kerestem, káhelit, ahogyan A. nevezi, utánanéztem interneten, sehol sem találom ezt a szót, lehet, hogy nem is létezik, de nem számít, végül nem „káhelit” vettem végül elő, hanem egy hullámos szélű, porcelán bevonatú, fehér tányért, olyat, amilyenből Mamáéknál is volt sok a konyhaszekrényben; kinyitottam a szekrényajtót, megláttam a tányért, és az elmúlt évtizedek mintha nem is lettek volna, mintha leszakadt volna egy fal, amit az idő épített közém és a gyerekkorom közé. Egy pillanat alatt zuhantam vissza abba az időszakba, amikor ott állok Mama konyhájában a szekrény előtt, az unokatestvéreimmel vájdlingban mosogatunk, lecsorgatjuk a vizet, kockás konyharuhával eltörölgetjük, majd be rakosgattuk a szekrénybe az edényeket, köztük a hullámos szélű, porcelán bevonatú, fehér tányérokat is. És arra a pillanatra én voltam Mama. Az, hogy ő már nem él, lehetetlennek és felfoghatatlannak tűnt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|