Az altruizmus (hogy egy populáción belül az egyed akár a saját kárára is segíti a fajtársait) tulajdonképpen egy befektetés, ami vagy megtérül, vagy nem. A reciprokális altruizmus elmélete szerint meg kellene térülnie, és ha a haszonélvezők nem viszonozzák a jótéteményt, léteznie kell egy mechanizmusnak, amely megbünteti a szívességet vissza nem adókat – a játékelmélet sokat tud erről. Vannak, akik úgy vélik, hogy a segítő viselkedés a negatívállapot-enyhítést szolgálja, tehát alapvetően önérdekből zajlik. Mások szerint igenis létezik valódi altruizmus: a mások szenvedése iránti aggodalom motiválja az embereket arra, hogy segítsenek, még akkor is, ha ezért nem várhatnak jutalmat. (A Bibliában és a szépirodalomban sok szép példát találunk az utóbbira.) Akárhogyan is: az altruista cselekedetek önkéntesek. az önkéntes megnyilvánulásainkért pedig igenis mi magunk vagyunk felelősek. Ha túltoljuk őket, anélkül, hogy valaki kényszerített volna erre bennünket, csakis magunkat okolhatjuk. A kiábrándultság, a fásultság, a tagadás (az altruizmus mint eszme megbukott) a Helfer-szindróma jele. Mindenkinek saját személyiségében kell keresnie a gyökereit. Én is hajlamos vagyok rá, ezért tudok róla ennyit, és amiko rérted aggódom, önmagamért is aggódom.
Még nem vagyok kiégve... de ha lennék is, szerintem nem az altruista személy a felelős egyedül ha ilyen helyzet előáll... azt írtam: "le kell szoknom arról hogy sokszor elmondjam ugyanazt ismételgetve önmagára is ráun az ember" - ha le kell szoknom, akkor az azt jelenti, hogy még benne vagyok a sűrűjében... nem égtem ki... még... de kösz a féltést és a figyelmeztetést...
„A kiégés az altruizmusnak nem szükségszerű velejárója, hanem lehetséges következménye, ami csak akkor áll elő, ha a funkció kimerül.” (https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/kiegesi-tunetek-burnout)
Két hét Svédországban, bibliodráma-vezetői alapképzés, soknyelvű (angol, litván, Fülöp-szigeteki, dél-afrikai, lengyel, belga, finn anyanyelvű) csoporttársaimmal, összesen 18 ember, plusz a vezetők, a svéd Lotta és Lars, a német Wolgang és Andrea, reggeltől késő estig dolgoztunk együtt, játszottunk, táncoltunk, kirándultunk, várost néztünk, együtt étkeztünk. Az egymást segítés mindenféle formáját megtapasztaltam ez alatt az idő alatt, nem mintha az önzésnek, a versengésnek, az egymás legyűrésének jele sem lett volna. A vezetőtársammal, akivel együtt vizsgáztunk a második hét keddjének délutánján, megjártuk a pokol bugyrait (ő egy patriarchális társadalomból érkezett, természetesnek vette, hogy kettőnk közül ő a vezető, én csak a segédje lehetek, én viszont nem azért repültem 1317 kilométert, nem azért rostokoltam órákat három repülőtéren (oda-vissza összesen hatszor) is, nem azért éltem át az idegenbe érkezés, a nyelvi nehézség miatt a csökkent képességűség érzését, hogy ne mutassam meg, mire vagyok képes. A legrosszabb az volt, amikor eluralkodott rajtam a tehetetlenség. Elfutni nem volt hova, a nyílt harc felvállalásához nem kaptam otthonról elég apanázst, a testi-lelki szervezetem a legfagyást majd a kerülő úton való érvényesülést választotta. Amikor már sírni tudtam, mert a vezetők és a csoport részéről olyan támogatásban volt részünk (!) (többes számot használok, hiszen nem csak én szenvedtem, hanem a társam is, a dél-afrikai származású, színesbőrű lelkész, mindketten megéltük magunkat áldozatként és agresszorként egyaránt), akkor kezdett felengedni a jég. A búcsúesténken mindannyian őszinte örömmel táncoltunk, énekeltünk, bohóckodtunk. Mert „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” (1Kor 12:26)
Nem hiszem, hogy az altruizmus kiveszett a világból. A messianisztikus alapállásból könnyen bele lehet csúszni az áldozat-szerepbe. A DOKK-nak nem megváltóra van szüksége, hanem arra, hogy a tagjai (az összes) felfogják az 1Kor 12:26 üzenetét. És ezt nem evangelizációs céllal írom. Minden tiszteletem Karaffa Gyuláé, nagyra becsülöm az erőfeszítéset, de a saját kiégésért minden felnőtt ember maga felelős.
2019. június 16. Kultfilmklub. Paterson. "When you’re a child/ you learn/ there are three dimensions:/ height, width, and depth./ Like a shoebox./ Then later you hear/there’s a fourth dimension:/ time./ Hmm./ Then some say/ there can be five, six, seven…/ I knock off work,/ have a beer/ at the bar./ I look down at the glass/ and feel glad."
2019. június 20. Einstein tévedett, nem az idő a negyedik dimenzió. Patersont félretájékoztatták.
2019. 08. 30. Ki az a Paterson? Egy buszsofőr, aki verseket ír? Vagy egy költő, aki autóbuszt vezet? Az ember „szeme” hajlamos csak az egyik oldalt látni. Mint amikor figura-háttér-képeket nézegetünk, hol ez, hol az domborodik elő, nagyon nehéz az Egészet egyszerre észlelni. Pedig a valóságban egyszerre és egyenértékűként van jelen minden a képen, ráadásul az egyik „oldal” nem létezhet a másik nélkül, mert akármelyik a figura, háttér nélkül nem tud elődomborodni. Mondhatnánk persze azt, hogy Patersonnak a buszvezetéshez nincs szüksége versírásra (azt még el tudjuk képzelni, hogy a versei nem születhetnének meg a nélkül, amit munka közben megél). De mi van, ha az a busz az élet. Elképzelhető-e nyugdot életvezetés versek nélkül?
Segíts magadon, az Isten is megsegít. Nem akarom elkiabálni, de az útilapu (plantago major) egy éjszaka alatt látványos javulást okozott. A lábfejem és a bokám duzzanata lényegesen lelohadt, ha nem is szűnt meg, a lilás elszíneződés is mintha visszaszorult volna, fájdalmat pillanatnyilag nem érzek. Én hülye, két doboz Ketodexet szedtem be Svédországban orvosi javaslatra, minden eredmény nélkül (csak a mellékhatásokat – pl. gyomorfájdalom, aluszékonyság – észleltem), pedig tele volt az iskola (Folkshögskola) környéke útifűvel. Mint minden növénynek, ennek is sokkal nagyobb levelei voltak.
Ha valaki azt észlelné, hogy az egészségügy mostohán bánik vele, forduljon hozzám bizalommal: itt lakom az erdő szélén egy viskóban, amely körül éjszaka nyestek futkároznak, a kert alján a kiszáradt patakmederben rókakölykök ugrándoznak, az utcán időről időre vaddisznók kocognak végig, macskám még nincs, de lesz. A kaktuszaim imádják a sivatagi időjárást, hamarosan virágba borulnak.
(Mellékzönge: Tegnap késő este, a férjem határozott kérésére bejelentkeztem egy angiológushoz ma este hét órára (26 ezer forint a vizsgálati díj), most izgulok, hogy nem lesz mit mutatni Dr. Musbeh Yousefnek – így hívják az orvost. Az időpontfoglalást 24 órával korábban lehet csak ingyen lemomondani.)
Visszatérő magánmitológiai fantáziám, hogy valaha füvesasszony lehettem, egy rozzant viskóban laktam a falu szélén, félig az erdőben, az emberek tartottak tőlem, mert a hallgatagságom leleplezte őket, többet olvastak ki belőle, mint a szószátyár falusiak -- a kofák vagy a kocsmában ücsörgő férfiak – fecsegéséből, saját készítésű rongyokban jártam, nem szorultam segítségre, növényeket termesztettem, kecskét neveltem, tele volt macskával a házam, és a vadállatokkal is jó viszonyt ápoltam, fűgyűjtés közben őzek és nyulak rágcsálták körülöttem a bokrok leveleit, a rókák és a farkasok a kezemet nyalogatták.
Hétfőn tizenhárom órát töltöttem a Szent Imre kórház sürgősségi osztályán, ahol úgy halad az idő, mint a repülő a felhők között: hiába száguldozunk 1000 km/h-ás sebességgel, „állni látszék az idő”. A mozgástér korlátozott, nem mehetsz messzire, mert bármikor szólíthatnak (azt hiszed), a tagjaid egyre jobban elgémberednek, a nyakad beáll, a derekad sajog, a feneked mint Döbrögié a harmadik verés után; üres szemmel meredsz az italautomata melletti ajtóra, amelyen piros betűkkel ez áll: „Kiemelt hotelszolgálat, VIP betegellátás”. Hat-hét óra ücsörgés után az életedet is odaadnád egy ágyért, majd miután az utolsó fillér készpénzedet is elköltötted automatából vásárolható chipsekre és üdítőitalokra, egy kávéért a fele (ha nem az egész) nem létező királyságodat elkótyavetyélnéd. Tíz óra elteltével először csak magadban, majd mások számára is hallhatóan fütyörészni kezdesz: Jesus, remember me, when you come in to your Kingdom. A tizenkettedik órában minden szégyenérzet nélkül jógagyakorlatokat végzel a padon, a pad mellett, a pad mögött, mindig szigorúan a táskád közelében, mivel az egyik rövid sétád alkalmával, amikor egy percre ott hagytad az ülőhelyedet, mire visszanéztél egy Security-polós férfi kezében találtad a táskádat. Éjfél körül szabadulsz. Hetes busz, 17-es villamos, 22-es busz, gyaloglás. A lábad dagadtabb, mint eddig bármikor. De a laborleletek szerint, nem szepszis okozta a gyulladást, nem is keringési problémák. A legvalószínűbb diagnózis az, hogy túlzott terhelésnek volt kitéve a lábad az utóbbi időben. Reumatolológiai vizsgálat és fizikoterápia javasolt. Másnap időpontfoglalási kísérletek. Többszörös próbálkozásom eredménye: szeptember 22-i időpont a reumatológiára, október közepi időpont az ortopédiára.
Nos. Kezdődhet az öngyógyítás. Nem ismeretlen helyzet, pár éve, amikor a térdem fájt éktelenül, két és fél hónappal későbbre kaptam időpontot. Addigra már a könyököm fájt éktelenül. A térdfájásomat borogatásokkal, csalánnal, gyógyteákkal, vízi tornával, ágyban biciklizéssel magam szorítottam vissza. Döntse el, mije fáj – ezt találta mondani a reumatológus, amikor több órás ücsörgés után sorra kerültem a Kapás utcai rendelőben. Ami a jelenlegi állapotomat illeti, meghoztam a döntést: a bokám környéke és a lábfejem fáj. A kertben találtam útilaput, két maréknyit begyűjtöttem, összevagdaltam, egy zacskóban a mélyhűtőbe tettem, ha megfagy, gézzacskóba teszem, és a sarkam… helyett a bokámra kötöm. Október közepére kellene lefordítanom 600 oldalt (Urturi: Aquitánia). Nem lógathatom a lábam. Dont let your feet hang of your bed, or the monster will eat them, ha már a Katát megette a fene.
A férjem most ért haza, ránézett a jobb lábamra, és azt mondta, sűrgősen keressek magánorvost, kifizeti, most még ki tudja.
Loszev könyvét megtaláltam pdf-ben, már le is töltöttem. Valaki (egy lengyel bibliodramatista hölgy) Vlagyimir Szolovjovot (az Antikrisztus filozófusaként emlegetik) ajánlotta a figyelmembe, nem fogok unatkozni a nyáron. Nem mintha unatkozós fajta lennék.
A féltékenység mérgét jól ismerem. De az idő nagy úr, és az életem nagyobbik felét a férjem oldalán éltem le, kezdem elhinni, hogy nem tudják elszedni tőlem.
Nem tudom létezik-e olyan méreg, hogy bizonyítási vágy (vagy túlbuzgóság) -- én abban szenvedek. Kegyelmi állapot, amikor úgy érzem, hogy a puszta létezésem is elég ahhoz, hogy elfogadjanak.
Anikó Kedves Ágnes és András! A Covid miatt két éve adósuk maradtam pár órával. Kárpótlásul át szeretnék adni egy-egy példány a trilógiából, amit közben sikeresen lefordítottam. Mikor találkozhatnánk?
Ágnes Kedves Profesora, nem érezzük úgy, hogy bármivel is adósunk maradt volna, többet kaptunk, mint bármely nyelvtanárunktól eddig... A trilógiát persze örömmel fogadjuk, de szeretnénk kifizetni.Közben Százhalombattára költöztünk, de egy augusztusi délutánon szívesen elautózunk Budakeszi felé ???? Talán akad arra egy kávézó, ahol megihatunk egy kávét...
2. Az egyszarvú nagyon gyors, szinte láthatatlan lény, csak az pillanthatja meg, aki teljesen el tud csendesedni, saját magában elmélyedve összhangba kerül önmagával és a mindenséggel. A buddhizmusban a megcsavarodott szarv az ellentétek egyesítésének szimbóluma. Az európai alkímiában a Holdhoz kapcsolják, ami a női princípium, a titokzatosság, a folytonos megújulás, a belső tudás, az anyaság, a növekedés szimbóluma; a fényt és a szépséget hordozza a sötét végtelenben. Ellentéte az oroszlán, a sulphur, a Nap. Az egyszarvú az eső ura, harcban áll a Nappal, aki az aszályt okozza. A keresztény mitológia gyakori témája a Hölgy egyszarvúval -- a női alak Mária, az egyszarvú a Megváltó előképe, egyben Szent Jusztinia jelképe. Az utóbbi azért biztató, mert a könyvelőmet Jusztiniának hívják, én pedig katás vállalkozó vagyok, szükségem lesz egy megváltóra. Az egyszarvú mellesleg úgy került az érdeklődésem középpontjába, hogy Brommában az első napon, amikor egy bemelegítő játékban állatfigurát kellett választani, én egy rcsavart szarvú rózsaszín lovacskát választottam (ezen magam is csodálkoztam, bár az instrukció úgy szólt, hogy hagyjuk, hogy a figura válasszon ki minket), aztán amikor úgy kellett mozogni zenére, mintha mi magunk volnánk a választott állat, összetekertem a két karomat a fejem felett, és úgy „röpdöstem” a többiek között a teremben a fájó bokámmal (patámmal). A búcsúesténken a bibliodrámavezetői tanúsítvány mellé egy ránk jellemző medált kaptunk. Az én aranyszalagomon egy unikornis lóg.
3. Hatalmas élmény volt az Anyegin 1998-as filmfeldogozását látni. Női főszereplő: Liv Tyler, férfi főszereplő: Ralph Fiennes, rendező: Martha Fiennes, zeneszerző: Magnus Fiennes (a Fiennes-család koprodukciója?). A zene (Csajkovszkij-áriabetétekkel) külön élmény volt.
„A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük” (Bölcs 6: 12–16).
Az indiai mitológiában tánccal kezdődik a világ: Shiva táncolva teremt rendet a káoszban, táncolva tartja egyben a világot, és amikor elfárad, a világ újra szétesik darabjaira, visszazuhan minden a káoszba. A mindenkori táncosok szent feladata, hogy he hadják elfáradni. (Egy flamencóról szóló cikkben azt olvastam, Shiva nem csak teremt és fenntart a táncával, de rombolni is képes, ezt a teremtő, fenntartó és romboló erő érvényesül a cikkíró szerint a flamencóban is -- https://www.parlando.hu/2021/2021-3/Szentkiralyi_Aladar_Miklos.pdf) Nem vagyok hindológus, aki nálam többet tud erről, szóljon, hálás leszek érte)
Érdekes párhuzam, hogy az isteni bölcsesség női megszemélyesítője, Szófia (héberül Hokma) jelen volt a teremtésnél (a Szentírásban erre több helyen is történik utalás), vagyis hamarabb létezett, mint bármi. A világegyetem látszólagos időtlenségéhez képest ő tényleg kortalan. „Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.” (Péld, 8:22-31)
Egyes hivatkozások szerint Szófia Úr előtti „játszadozása”: tánc. És ahol tánc van, ott zenének is lennie kell. „Wisdom is personified – it is presented as a woman or perhaps a girl dancing in front of God. She was created before anything else. She was present at all stages of God’s creation. Wisdom, Sophia, is at God’s side as he creates the universe. She dances and takes delight in the world and its inhabitants.” (Lukas Fischer: Wisdom in God's Creation, in: European Christian Environmental Network) Az Ige (Logosz) maga is érdekes zeneileg, hiszen hangrezgés.
A kutatómunka szépségei közé tartozik, hogy Lukas Fischer lelkipásztor a férjem Svájcban élő rokona, rendszeresen találkozom vele a nagycsaládi összejöveteleken – többnyire Karácsonykor. (A férjem még nem tudja, mire bukkantam, lesz meglepetés.)
Szófiának az Apokalipszisben is jut szerep: „A végidei, eszkatologikus, apokaliptikus Szófia azt jelenti, hogy az emberiség, az egész teremtett világ eljut az Istennel való végső egységbe (vö. Isten lesz minden mindenben), s ennek az isteni életre való „szülésben", vajúdásban (vö. Róm 8,22) is szerepe lehet Szófiának mint anyának.” (Cselényi István Gábor: A sokarcú bölcsesség, 8. Szófia dimenziói)
Ó, a Casa d’altri (szó szerint: „mások háza” -- a magyar fordítás szép, de kissé félretájékoztat, spanyolra „idegen ház”-nak, casa ajená-nak fordították – megvan nekem a teljes fordítás pdf-ben! Cortázar Elfoglalt ház-a (Casa tomada), Illés Endre Házkutatás-a mellé ezt feltétlenül beveszem az Others című filmmel együtt (újra kell néznem, hatalmas élmény volt annak idején, alig van olyan nap, hogy ne jutna eszembe – főszereplő: Nicole Kidman), már csak azért is, mert, ha a politikai konnotációt elfelejtjük (vagy legalább félretesszük), a Casa tomada arról szól, hogy szép lassan mindannyian kiszorulunk a vilából. A ház ebben az értelemben az élet, a házfoglalók a halál asszisztensei.
A szálloda ajtaját, ahol egy éjszakára megszálltam, zárva találtam. Megcsöngettem a recepciót, egy hang fogadott, elárulta a kódot, ami az ajtót nyitotta és a szobám számát. Sehol egy teremtett lélek. Úgy tűnt, én vagyok az egyetlen igazi vendég, a többiek nem léteznek, vagy csak szellemek, és ki nem az, amikor alszik? Másnapra életre keltek a kísértetek, és a reggeliző asztalhoz sereglettek. Mindenki ugyanattól szenvedett, amitől én szenvedtem volna, ha nem lettem volna hulla (hát, nem voltam élő mégsem?): az irtózatos melegtől. A svédek nincsenek berendezkedve a hőségre, ebben a hotelben legalábbis nem taláni zsalugátereket az ablakon, mint Spanyolországban, az épületek sem úgy fekszenek, hogy elkerüljék a napsütést. Minden szobába tettek egy-egy ventillátort, az enyémet teljes fordulatszámra állítottam, egész éjszaka járt; pizsama nélkül, paplanhuzattal ki lehetett bírni. A szálloda legolcsóbb szobájában is. A reggeli isteni volt. Svédasztalos, haha, ők biztosan nem így nevezik. Egy hamburgi kurzustársammal beszélgettem, tíz évvel idősebb, mint én. Diakonissza-szolgálatot vezetett, mielőtt nyugdíjba ment. Legutóbb poszttraumás szindrómában szenvedőkkel dolgozott több generációs modell szerint: egy kilencvenkét éves spanyol veterán pl.huszonéves fiatalokkal együtt dolgozta fel polgárháborús emlékeit.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
