NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 02:15 Összes olvasás: 71172Olvasói hozzászólások nélkül| 84. | [tulajdonos]: e-nem-ma-támadt-viharban | 2018-07-16 20:47 | KANCSALRÍMEK A KÜLCSÍNRŐL
"Szabad vers? Kötve hiszem." (Ferencz Győző)
A versekre olykor ráfér a szép rím,
a kötött forma nem lerágott csont,
a szótagszám sem szimpla agyrém,
a szonetteknek az adja a külcsínt.
Ám, nem eszik olyan forrón a kását,
mint amilyen nagy lángon főzik.
Ki költeményen élezi a kését,
magába vághat, mint testbe a fűzők.
Kinek szíve a semmi ágán ül,
ne lóghat soha a mesék tején?
Kinek álma a szabadság egén áll,
ne keresgéljen a misék táján?
Ki nem fél, hogy kötött verset írjon,
a Jóistentől sok ihletet kérjen.
Ki fennmarad a kötetlen vers árján,
érjen célba az olvasók karján.
2014. július 24.
| |
| 83. | [tulajdonos]: recés | 2018-07-16 14:34 | Sub specie aeternatis
A legtökéletesebb útvesztő a sivatag. Huzatos
hely. Láthatatlan folyosóin orkánok, tornádók
vagy tájfunok tombolnak, összehordanak
mindent, ami az útjukba kerül, kígyót, békát,
hetet-havat, hamut, salakot. Csak a közepén
honol csend és nyugalom -- ha szerencsém van,
amikor éppen arra járok. Ott találok rád, a vihar
szemében, ismerős-ismeretlen kedves idegen.
Legyen a neved: Szépség. Bárki szörnynek nézne.
Félig-ember-félig-bikának. Mintha nem jött
volna rá eddig senki, hogy a Minotaurosznak
nem a csúfságát kell a halandók szeme elől
elrejteni. A halandók elindulnak megkeresni
önmagukat, de nem tudnak mást, csak kérni,
emlékezni vagy felejteni. Van, ki cukrot kér,
van ki kenyeret. Some dance to remember
some dance to forget. A sivatag közepén
találok rád, azon a helyen, ahol a lemondást
tanulom. Az örökkévalóság felől nézve minden
ragaszkodás felesleges kötelék. De én szeretem
a fényképek recés szélén végighúzni az ujjamat.
| |
| 82. | [tulajdonos]: penzum | 2018-07-16 10:41 | 1. TAGSÁGI DÍJ – ez volt a címe nagybetűkkel az írásnak, amit álmomban láttam. Olyan volt, mint egy Dokk-bejegyzés. Már meg volt írva, de a szöveg betűit nem láttam, egyértelmű volt, hogy még csak ezután lesz volt majd megírva, ha én nekiállok (spanyolban van befejezett jövőidő, az angolban is, a a magyarba vissza kellene hozni egy jó kis nyelvfelújítással). Háromszor is megjelent az álmom falán az írás, have you seen the writing ont he wall, yes, I have, tudtam, hogy álmodom, és azt is, hogy ez a felirat azért van nagy betűkkel írva, hogy ne felejtsem el. Remember your dreams, remember, remember, remember. Gyanítom, hogy a napi penzumomról van szó, tegnap nem írtam, és ezt már a tudattalanom is számon tartja, a kis drága. De hova akarok tartozni, a halhatatlanok vagy a hallhatatlanok közé?
2. Aztán még mindenfélét összeálmodtam, egyetlen szélesvásznú jelenet emelkedik ki az örvényből. Apám újra velünk van (mindig ezt csinálja), de már megy is el, veszi a cipőjét, a kabátját. Készülsz valahova, kérdezem. Igen, mondja, tűr-estre megyek. Tűr-estre, kérdezem irigykedve, szinte féltékenyen, mintha azt mondta volna, hogy Diana Krall- vagy Pink Floyd-koncertre megy. És engem nem viszel magaddal, kérdezem, és még nem is válaszol, már látom az arcán, hogy nem, oda nem. Sírni kezdek. Legalább a fiúkat vidd el magaddal, zokogom, tíz éve…, tizenöt éve nem foglalkozol velük. Megfordul, leül velem szemben. Ő is sír. Ennyi. I remember father to children/ and the taste/I remember the pealing of the peach, I remember everything/ But I do not remember ever having left/ Remember your dreams, remember.
3. Az szép [mindenesetre], hogy nem a politikai hovatartozáson múlik, ki küzd a szabad vers létjogosultsága mellett és ellen.
4. Hazajöttem Anyu lomtárából a saját lomtáramba.
5. Ashes and snow. Fehér és sárga képek. Anyu elfelejtette, hogy a madártej a kedvenc ételem. Pedig még az egyik jelszavam is az lett, a madártej, valahol. Anyunak sok mindent vissza kell tanítani. Nem emlékszel, te mondtad mindig, hogy így kell csinálni. Nem emlékszik. Hogy a kukoricát nem szabad sokáig főzni, mert egy idő után megkeményedik. A máj is, tíz perc után kőkemény lesz, és nem szabad előre megsózni. A padlizsánt és a cukkinit viszont érdemes előre „lesózni”, hogy kiengedje a levét. Amit bele lehet önteni a zöldséglevesbe. Vagy hozzá lehet adni a húshoz. Mert kár kidobni azt a finom kis levet. Mi mihez illik. Feather to fire, fire to blood, blood to bone, bone to marrow, marrow to ashes, ashes to snow.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 81. | Duma György: Borges | [tulajdonos]: kis részlet | 2018-07-15 16:43 | Körkörös romok.
(Nyilván véletlen elírás.)
Épp gimibe készültem, amikor megjelent, és Apu minden kötetét megvette a Kozmosz Fantasztikus sorozatnak (is).
Sokat forgattam, ma is megvan, (sajnos Apu már rég nem), és a Bábeli könyvtár máig hatóan velem/bennem él.
Borges szeretetét átadtam a gyerekeimnek is.
Néha eltűnődöm, vajon, akik lekicsinylően nyilatkoznak a scifi-ről, hányan olvastak pl. Bradburyt, Lemet, Sztrugackijt, Zsoldost? Mert az irodalom fantasztikus dolgokra képes, akkor is, ha épp fantasztikus. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 80. | Vajdics Anikó: örüljek | 2018-07-14 15:21 | Anyunál főzni. Anyunak. Anyu helyett. Nem találni semmit, amire a főzéshez szükségem lenne, de bárhova nyúlva mindenféle szükségtelen holmira akadni. Parafadugóra, tejfölösdobozra, befőttes gumira, nejlonzacskóra, műanyag kupakra. Érzékelni, hogy ragad minden, és ha nem vigyázok, tele leszek limlommal, mintha bogáncsba hempergőztem volna. A szobákban is kacathegyek. Elég egy érintés, és rám ömlik valami. Egy csipkehalom vagy egy zip-zárlavina. Rám ömlik a múlt, aminek a nagy részéhez semmi közöm. Legalább közös emlékekre lelnék bennük, de ezt a lomtárat a mi anyukánk már nélkülünk gyűjtötte maga köré, csak a fényképek köszönnek vissza, amelyek korábban a Mama nagyszobájának falán lógtak.
Ki kellene dobálni egy csomó mindent. Szólnom kellene, elmagyaráznom, hogyan kellene szerintem ésszerűbben berendezni a házat. El is kezdem, de akkora ellenállásba ütközöm, hogy már az elején feladom. Pár apró helyen nyúlok csak bele a képbe, átrámolom a hűtőt, kidobálom a rodhadt zöldséget és az összeszáradt citromot, kisubickolom a bepenészedett serpenyőt, a felmosófejet forró, hypós vízbe áztatom, jól átmozgatom és alaposan kiöblítem, mielőtt felmosok vele, utána újra kiöblítem és kiteszem a napra száradni. A gázsütő lángrózsájához pár centire lévő csipkefüggönyt leszedem, ehhez ragaszkodom, elég egy pillanat, hogy lángra kapjon, és felgyulladjon tőle az egész ház. A tűzhely melleti asztalon annyi rendet rakok, hogy amíg főzök legyen hová pakolnom, és hogy Anyunak legyen miről panaszkodnia később a húgaimnak, hogy amikor én meglátogatom, ő utána nem talál semmit. Én meg ne panaszkodjam. Örüljek, hogy él az anyám. Örülök. | |
| 79. | [tulajdonos]: vonásról-vonásra | 2018-07-13 08:06 | KÖRKÖRÖS ROMOK
– Jorge Luis Borges tiszteletére
Indulnom kell. A folyó túlpartján vársz rám,
fehérlő romok között, leeresztett szemhéjjal,
úgy ahogyan megálmodtalak. Ha nem megyek,
nem létezel. Hányszor töröltelek magamból,
hogy újra és újra megalkothassalak, vonásról
vonásra, szervről szervre. A lelkedet kerestem,
az egyetlen lelket, amely méltó arra, hogy
általam kapjon helyet a világegyetemben.
A dombokon túl, a füstoszlopok felett a felhő
könnyű, mint a madár, mely holdtöltekor
vigasztalhatatlanul rikolt. Indulnom kell.
Meztelen lábnyomok a ragacsos homokban.
Mintha mindez már megtörtént volna.
A folyó, a madár, a homok, a lábnyomok
és a füstfelhő a romok felett. Mintha mindezt
már megálmodta volna valaki. Indulnom kell.
Halaszthatatlan kötelességem ez az álom,
nyújtanám, ameddig csak lehet, de a folyó
túlpartján rólam álmodónak már mocorog
a szemhéja. Meg kell érkeznem hozzád,
mielőtt felébred.
| |
| 78. | [tulajdonos]: kis részlet | 2018-07-13 00:34 | | A dobos arcát figyelem. Max. húsz éves lehet (később kiderül: most érettségizett). Látom, ahogy kipirosodik az arca, összerándul a szemöldöke, az álla bizonyos mozdulatoknál a magasba pattan, a fejét jobbra-balra ingatja, vagy oldalt fordítja, így jobban hallja a gitárszólót, amihez igazodnia kell, az alsó ajkát beharapva, behunyt szemmel improvizál, vagy a gitárost figyeli teljes áhitattal, úgy ahogyan csak a szerelmesek szoktak egymásra nézni, vagy a kisbabák az anyjukra, amikor szopnak. Régebben a kezét figyeltem volna; ha most is azt tenném, az csak elterelné a figyelmet a lényegről. Így érzem. A bűvészek is a kezükkel tévesztik meg a kezdő nézőt. A fiú az arcát nézem, a járomcsontja végén lévő dudor fényesebb, mint az arca többi része. Ebbe a kis részletbe erre az estére beleszeretek. A Bujdosó trió „Las ruinas circulares” című száma szól az A38-as hajón. A "Las ruinas circulares" J. L. Borges egyik novellájának a címe, azt jelenti „Körkörös nyomok”. | |
| 77. | [tulajdonos]: uncsi-az-öncsi | 2018-07-12 15:51 | 1. Az erdei növények által termelt fitoncid vegyületek, amelyek a növényeket védik a fertőzésektől és más megbetegedésektől, az emberi szervezetre is jótékony hatással vannak – ezt az „Erdőterápia” című könyvben olvastam ma a Libriben. Több, mint húsz éve járom az erdőt, naponta legalább egy órán át. Tudtam, hogy jó hatással van rám, csak nem neveztem terápiának. Eddig.
2. – Olyan ez, tudod, mint amikor a mosdóban a sorodra vársz, még kinn állsz, de már hallod, ahogy a bent lévő lehúzza a vécét, és csak reménykedni tudsz, hogy az illetőnek nem volt túl sok oka a bent létre.
– Mi olyan?
– Nem tudom. Miről is beszélgettünk?
3. Láttam a neten egy aftersex-selfit. Még soha nem csináltam magamról „szelfit”, azt sem tudom, hogyan kell, de kedvet kaptam egy after-wrinting-selfi elkészítéséhez. Aztán úgy döntöttem, hogy megkímélem ettől a világot. Aztán rájöttem, hogy nyilvános naplót vezetni, és abba naponta írni („nulla dies sine linea!”), pont olyan, mintha teleraknám „szelfikkel” az oldalamat.
4. Az internet olyan sivatag, amelyben hiába fúj a szél, a lábnyomodat nem fújja szét.
| |
| 76. | [tulajdonos]: 1:0 | 2018-07-11 23:27 | | A trombitavirágot tizennégy évvel ezelőtt ültettem, akkor kaptam egy hajtást B. Erzsitől, aki később a két kisebbik fiam tanító nénije lett. Tizennégy évig csak levelei voltak, egyre több hajtása lett, de virágot idén hozott először. Egyetlen egyet. Naponta többször megnézem, mintha nem lehetne elhinni, hogy tényleg ott van. Olyan sokáig vártam rá. Spanyolországban szerettem bele. Amikor Anettel Alcalá Henaresből lestoppoltunk a tengerpartra, éppen virágzott. Belém égett a képe. A neten azt írják, hallucinációt okoz. Kimegyek, megnézem még egyszer elalvás előtt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
