NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-17 22:02 Összes olvasás: 71127566. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-27 13:16 | 2019. december 25.
Kedves Naplóm!
Újra lesz magyar űrhajós. Nem tudom, mit szólna ehhez Vajdics mama (alias Kapási Anna –Annuska). Ő nem hitte el Farkas Bertalan űrutazását, ahogyan a Armstrongék Holdra szállását sem. Ha tudta volna, hogy Edwin „Buzz” Aldrin az Apollo 11 holdkompjának landolása után úrvacsorát celebrált az űrben! De ezt nem közvetítette a Szokol-rádió, amin Annuska a Déli krónikát hallgatta miközben a Kossuth utcából átsétált hozzánk a Bartók Béla utcába. Érdekes, Hegedűs mama is a Kossuth utcában lakott, csak ő Körösújfaluban. Erre először csodálkozom rá. Úgy látszik sikerült ötvenöt évig két külön agyrekeszben őriznem ezt az egybeesést. A két mama annyira különbözött egymástól, hogy nem lakhattak ugyanolyan nevű utcában. Kossuth és Kossuth nem említhető egy lapon.
Vajdics mama a Szokol-rádiót a füléhez szorítva végighallgatta a Déli krónikát, és amikor hozzánk átért, nekünk is közvetítette a műsort -- a maga sajátos látásmódja szerint. Számára az „űr” fogalma nem létezett, tehát az űrutazást is értelmezhetetlen dolognak tartotta, amit a politikusok azért találtak ki, hogy elvegyék tőle az Istent. Mert az égben csak Ö lehet, plusz az angyalok, meg a holtak lelkei. Ő is oda kerül majd (hamarabb, mint Farkas Bertalan, aki akkoriban még fiatal ember volt), így kellett lennie, különben mi értelme lett volna hétfőként templomtakarítás közben meginni a vasárnapról maradt szentelt bort.
A pujagyűjtő witcherekről beszélgetett ma a két kisebbik fiam. Egy lengyel szerző fantasy-regényéből szedve a szót. A witcherek feladata a lidércek összegyűjtése, magyarázta a középső fiam. A falubéliek az elszaporodott házi démonokat szedetik össze velük. De ilyen munkára senki nem jelentkezik önként. Az utánpótlást erőszakkal kell biztosítani. Ezért van szükség időnként a gyerekek, a „puják” elrablására. Kérdeztem a fiaimait tudják-e, mit jelentett az én gyerekkoromban a pujaszedő. Én keresztanyámtól halottam mindig: ha nem leszek jó, jön a pujaszedő, és elvisz a zsákjában. A szótárak nem tudnak egyezségre jutni abban, hogy a puját pontos jével vagy elipszilonnal írják. Bennem pontos jével él.
Babakocsit tologató fiatal nő mellett haladtam el ma futás közben. Elég nagy kislány ült a kocsiban, az volt az érzésem, hogy akár a saját lábán is járkálhatna az erdőben. Beszélgettek. Pontosabban, az anya beszélt a kislányhoz. Amikor melléjük értem, én is szóba kerültem: „A néni meg fut. Fut, szalad.” Ettől a „fut, szalad”-tól váratlanul teljes erővel rám zúdult egy képsor a gyerekkoromból. A Mama udvara, nyári fényekkel, hangokkal, talán még illatokkal is. Egy pillanatba sűrítve minden, amit Mamánál éveken keresztül megéltem. Mint Borges Alefjén keresztül néztem volna vissza a múltba. Először nem értettem, honnan kerül elő hirtelen ez az emléksűrítmény. A múlt kondenzátuma. Édes–savanykás ízekkel, mint a Mama baracklekvárjai. A befőttként eltett nyarak. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg nekem mondták, amikor kicsi voltam, kb. akkora, mint az a babakocsiban ülő kislány, hogy „futszalad” – így együtt a két szót. Állítólag nagyon mozgékony kisgyerek voltam. Olyan, mint a csík. Most hiperaktívnak neveznének. Öngyilkosság volt ezt a három regényt bevállalni. Másfél év zombiságra rendezkedtem be. Senki ne járjon erre, különben felfalom. Mindent, ami mozog.
| |
565. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-23 07:33 | 2019. december 23.
Kedves Naplóm!
Termálfürdőben jártam álmomban. Medencéről medencére jártam. Úszni akartam, de amikor a vízbe léptem, mindig kiderült, hogy csak bokáig ér. Az első medence ráadásul, attól kezdve, hogy elindultam benne, nyúlni kezdett, keskeny és hosszú lett, mint egy csatorna. Végre találtam egy medencét, ahol nyakig el tudtam merülni. Bugyogott benne a víz, mintha forralnák alulról, de nem volt forró, csak kellemes meleg. Most ébren azt mondanám: testmeleg. Még be sem úsztam a medence közepébe, amikor egy meztelen kisbabával találkoztam. Nagyon pici volt. Újszülött lehetett. Pufók volt, mint a kis puttók a festményeken, és a bőre olyan csábítóan puhának és bársonyosnak tűnt, hogy muszáj volt megfognom. A hóna alá nyúltam, és egy kicsit megemeltem, hogy a feje a víz fölé kerüljön. Féltem, hogy megfullad, ha a víz alatt úszik. De amikor az arcára néztem, láttam, hogy nem szorul a segítségemre. Gyönyörűséges érzés volt hozzáérni. „Hát, te csak itt úszkálsz egyedül?”, kérdeztem inkább csak magamtól, és egy kicsit csodálkoztam: nem vigyáz rá senki? Ahogy oldalra pillantottam, hirtelen ott termett egy fiatal nő. Úgy állt ott, mint egy őr. Mint aki nem is annyira a kisbabára vigyáz, hanem inkább arra, hogy senki ne sajátítsa ki. Elengedtem a kicsit, és hagytam, hogy oda ússzon az anyjához. Bocsánat, nem akartam semmi rosszat, magyaráztam, és felébredtem.
| |
564. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-22 08:31 | Hány centi vagy, Anyu? – tettem fel hangosan a kérdést álmomban egy űrlap felé hajolva, amit nekem kellett kitöltenem. Testsúly: ………… – ez állt a lapon. Én valamiért mégis a testmagasságra kérdeztem rá. Azonnal felébredtem. A belső ébresztő órám, gondolom így végezte el a valóságtesztet. Ki akart rúgni az ágyból: hét óra van, ideje dolgozni.
Igaza van: mázsás súllyal nehezedik rám a határidő terhe. December 30. Ki írta alá azt a szerződést? Melyik részem? Hogy-hogy nem volt ébren bennem semmi, ami bekapcsolta volna a valóságtesztet. | |
563. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-21 13:27 | Futásból értem haza ma reggel. A szokásos, közepes hosszúságú útvonalat jártam be, a makkosi templom irányában. A férjem még az ágyban.
– Le vagyok sújtva– mondja olyan hangon, hogy egy pillanatra abba kell hagynom a vetkőzést. Nem akarom hallani, hogy mit mond ezen a hangon, veszélyt sejtek, vissza akarok futni az erdőbe a lekopaszodott fák közé, a rothadó avar szagába. – Csörgött a telefon – folytatja a férjem, O. Zs. mamája volt az, Ibolya a szomszédból. Azt mondta, tegnap elindultak együtt a János kórházba, ő ultrahangra, Zs. arcüregműtétre. A János udvarán még kedvesen elbúcsúztak, egyik ment jobbra, másik ment balra, aztán este Zs. fia, D. telefonál, hogy felhívták a kórházból… – Ne folytasd! Úgysem hiszem el! – Pedig igaz. – Ne hülyéskedj velem! Pár napja találkoztam vele a buszmegállóban. – Én sem akartam elhinni. Hány évvel volt fiatalabb, mint te? – Tíz évvel. Vagy tizeneggyel, basszus, nem mindegy?
Átmentem Ibolyához. Zs. műtét előtt pár órával lett rosszul. Egy óra múlva halott volt. Az orvosok sem értik, mi történt, pedig volt törvényszéki boncolás.
Megállt a szíve.
Temetés nem lesz. A hamvait a makkosi templom környékén fogják szétszórni a fiai, azokon az erdei utakon, amelyeken Zs. futni szeretett.
| |
562. | [tulajdonos]: te-quiero-húngaro | 2019-12-20 10:07 | Me acerqué. Szó szerint: "közeledtem".
Nem szó szerint: közelebb léptem, közelebb sétáltam, közelebb csoszogtam, közelebb hajoltam, közelebb húzódtam stb.
| |
561. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-17 08:21 | 2019. december 17.
Kedves Naplóm!
A regényben, amit fordítok, központi szerepet kap egy ikerpár. Tasio és Ignacio, az ikrek, spanyolul: „gemelos”. Mit ad Isten, az egyik jelentéktelen mellékszereplőt így hívják: Iker. Ez egy baszk név. Semmi köze az magyar „iker” szóhoz. Az Iker nevű szereplő a főszereplő kolléganőjének vőlegénye. Összesen háromszor, ha említésre kerül. Zavar, hogy fordítóként nem tudok mit kezdeni ezzel a lehetőséggel. Bele kellene írnom a regénybe olyan dolgokat, amelyek nincsenek benne. Vajon mit tenne egy ilyen helyzetben Karinthy, aki a Micimackóba lazán beleírt általa kreált sorokat? A menyét biztosan magával vitte a menyét is – hogy csak egyet említsek.
Hasonló tehetetlenséget éreztem, amikor ezt kellett leírnom: „Az átjáró egyik bejárata a Postas utcában található a posta épületével szemben.”
| |
560. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-13 07:22 | Az idegenagy-szindróma (alien brain; UFO-agy) egy neurológiai rendellenesség, amely során a páciens úgy érzi, hogy az agya felett elvesztette az uralmat. Mintha nem hozzá tartozna, nem a sajátja lenne. | |
559. | [tulajdonos]: kedves-naplóm | 2019-12-13 05:10 | Baszkikum
A pelota, a rönkfűrészelés, a versenykaszálás (45 perc alatt ki vág le több füvet), az üllőemelés, a kétágú favillás földforgatás is mind nagyon fontos a baszk nemzeti öntudat számára, de a legnemzetibb, legbaszkabb baszkikum: a kőemelés: a harri-jasotzea – tudom meg hajnali fél ötkor. A világ leghíresebb kőemelője, Iñaki Perurena, is baszk színekben száll ringbe, vagy mibe, a nemzetközi kőemelő versenyeken.
Iñaki Perurena apja marhatenyésztő volt, puszta kézzel taglózta le az állatokat. A kis Iñaki irigységgel vegyes tisztelettel nézte ezt, és arról álmodozott, hogy az apja nyomdokaiba lép. Még kamasz, amikor kikiáltják Baszkföld junior favágó bajnokává. Tizenhét éves korában pedig részt vesz a harri-jasotzea valamennyi ágának versenyeiben. Vállára vesz bármilyen követ, legyen az hasáb, kocka, gömb vagy henger alakú (ezek külön kategóriának számítanak a kőemelő versenyeken). Nahát.
„Az erősek korán kelnek, fát aprítanak”, vagy követ emelnek. A gyengék későn fekszenek, és korán reggel még csak ámuldoznak: mi a lóf... pikulát lehet kezdeni több tonnányi felesleges tudással.
| |
558. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-10 10:27 | Anyu gépén ún. "továbbfejlesztett helyesírás-ellenőrzés" figyeli árgus nem-tudom-mivel a szövegszerkesztőt. Minden második mondatomban talál valami elítélni valót. Most pl. a "deákné" szó nem tetszik neki. Pirossal húzta alá.
Az idegen nevek között pedig kedve szerint válogat. Az Adonit például elfogadja, de az Idoiát már nem kedveli.
Ha ez a továbbfejlesztett helyesírás-ellenőrzés, milyen lehet az egyszerű.
| |
557. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-10 00:00 | Mire megtanulom,
hogy a kapukulcsot belülről ki menet éppen hogy csak be kell dugni a lyukba, úgy kell ráfordítani a zárra, bal térddel közben folyamatosan nyomni kell a kilazult kaput,
kívülről be jövet pedig fordítva: jól be kell dugni a kulcsot lyukba, és a kilincset szorítva, erősen magunk felé kell húzni a kaput,
ehhez mindkét kézre szükség van, ezért nem érdemes kézitáskával érkezni, vagy szatyrokkal indulni útnak, hátizsákot kell használni, ezt is meg kellene tanulni, ha nem használnék évek óta hátizsákot,
sötétben még nehezebb elvégezni a ki- és bejutáshoz szükséges műveletsort (és bizony majdnem mindig sötét van, tekintve, hogy ilyenkor korán esteledik), mert nem látni a zárat, van, hogy érzésre beletalál az ember, de előfordul, hogy le kell hajolni, és a kulcsnyíláson átszűrődő fényre hagyatkozva, kell megtalálni a megtalálni valót;
szóval, mire ezt mind megtanulom, már készülődnöm kell haza. Felejteni az értékes tudást, ami nélkül nem jutok be, ha meg akarok érkezni, és nem jutok ki, ha ki akarok szabadulni.
A tudás hatalom, nem hiába mondják. És nekem itt hatalmam van. Nem akarom elveszíteni. Inkább maradok még egy hetet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|